„Almásy László” változatai közötti eltérés

Almásy László Ede néven született a család [[Borostyánkő (Ausztria)|Borostyánkő]] várában született. A borostyánkői birtokot még nagyapja, Almásy Ede szerezte, aki a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja volt 1872-ben. Édesapja az Ázsia-kutató, Almásy György volt, édesanyja Pittoni Ilona volt. A család 1892-ben költözött Borostyánkőre. Szülei házasságából 3 gyermek született; Lászlónak egy János nevű bátyja, valmintvalamint egy húga volt.

Családja az Almásy család azon ágából származott, amely nem volt jogosult a grófi cím viselésére. Ő maga a következőképen írt erről<ref>1939. július 21-én, Kairóból, Tasnádi Lászlónak címzett levele </ref>: {{idézet 2|''Meg lehetsz róla győződve, eleget védekeztem a nekem itt bőven kiosztott rang ellen. SzemlélyesSzemélyes tájékoztatásodra engedd meg, hogy ennek a visszás helyzetnek alábbi magyarázatát adjam: Őfelsége, IV. károlyKároly király trónra lépésekor nagyatyám fel lett szólítva, hogy mint az egyik zsadányi és törökszentmiklósi Almásy hitbizomány tulajdonosa, adja be családunk többi ágainak rangjára való emelésének kérvényét. A kérvényt 1917-ben Őfelsége ellátta kézjegyével, mivel azonban nagyatyám elhalálozott, bátyámnak kellett volna azt ellenjegyzés végett a m. kir minsztertanácsnálminisztertanácsnál kijárni. Tekintettel a háborúra bátyám ezt nem tette, és az okmány így mai napig csonkán fekszik levéltárunkban.

''Amikor Őfelsége 1921-ben Szombathelyen tartózkodott, mint szűrnysegédszárnysegéd voltam beosztva melléje, s ez idő alatt a Király - emlékezve az általa jegyzett beadványra - következetesen grófnak szólított, ez aztán az akkori legitimista körökbbenkörökben folytatódott és a sajtóban is fel-felmerült. Képzelheted, mily gyakran kerülünk abba a helyzetbe bátyámmal, hogy tiltakoznunk kell a grófi címzés ellen, amihez azonban sokan saját hiúságuk kielégítésére ragaszkodnak.''}}

Fiatalkorában gyakran tartózkodott nagyapja által könyvekkel és térképekkel bőven ellátott több ezer kötetes könyvtárában, jelentős hatással volt rá Chernel István, ornitólógusorientalista munkássága, akinek írásait rendszeresen olvasta. Tanulmányait a kőszegi bencés gimnáziumban folytatta, ahol először ébredt fel benne a madarak költési és vonulási szokásai iránti érdeklődés és a repülés utáni vágy.

Középiskolai tanulmányait Grazban kezdte, de egy szerencsétlen véletlen után (drótszamarával elütötte a gimnáziumigazgatót) távoznia kellett. Ezután a tanulmányait a London melelttimelletti Eastbourne-ben folytatta, ahol műszaki képzést kapott. Angliában töltött évei alatt, tökéletesen elsajátította az angol nyelvet és megismerkedett az ottani kultúrával és életformával. Itt találkozott először a híres Afrika kutató, Frederick Selous könyveivel és ekkor kezdett érdeklődni Afrika iránt. Diákévei alatt épített egy vitorlázó repülõt, amellyel 10 métert zuhant, de kisebb sebesülésekkel megúszta.

Az I világháború alatt pilótaként teljesített szolgálatot az orosz majd olasz fronton. Több kockázatos felderítő úton vett részt a Dnyeszter mentén.<ref>az orosz nyelevetnyelvet még a szülői házban sajátította el, egy ott vendégségben lévő kirgiz énekmondótól, Turgán Bezdikjántól</ref> A háború végeztével részt vett az elűzött király visszatérési kísérletében, az únúgynevezett királypuccsban. 1921. április 5-én Mikes János püspökkel kísérte el az uralkodót a határig.

A technikai érdeklődése vezette először [[Afrika|Afrikába]] is, Esterházy Antal társaságában. A felfedezők 1926-ban indultak egy Steyr autóval indultak Alexandriából és a Nílus mentén egészen Kartúmig jutottak, majd átkeltek a Berber-és a Núbiai sivatagon. Az utazás nagy visszhangottvisszhangot keltett és a cég megbízta helyi képviseletével, reménykedve abban, hogy piacot nyer magának Egyiptomban is.

1929-ben a cég két autóját is kipróbálta a viszontagságos sivatagi körülmények között, amikor a Keleti-Szaharában tett egy 700 km-es utat, egészen Abu Moharig. Magával ragadta Afrika világa, több vadászexpedíciót is vezetett a Líbai-sivatagban, ezek egyikén Széchenyi Zsigmonddal is együtt vadászott. <ref>Erről a vadászatról Széchyenyi a ''Hengergő homok'' című írásában tesz említést, Almásyt meg nem nevezve</ref>

1930-ban Zichy Nándorral repülőgép balesetet szenvedett a szíriaszíriai Aleppó közelében, ezután visszatért Egyiptomba. 1932. május 1-jén tette első jelentős felfedezését, amikor megtalálta a Zarzura oázist, felfedezőtársai Sir Robert Clayton, Commander Penderel és Patrick Clayton voltak. A csapat felfedezte a Gilf-Kebír fennsík, északi fővölgyét, a Vádi Abd el Malikot.

A felfedezés világszerte elterjedt, és 1933-ban, a Universal filmtársaság pénzügyi támogatását élvezve, visszatért Egyiptomba, a Gilf-Kebír térségébe. Az expedíció tagjaként utazó [[Kádár László]], később a magyar [[földrajztudomány]] jeles személyisége, fontos megfigyeléseket és megállapításokat tett a sivatagi homokformák, a [[dűne]]típusok kialakulásával kapcsolatban. Az expedicióexpedíció a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel. Almásy a fennsík tanúhegyektől övezett völgyének, homokkő sziklabarlangjaiban ősi állat-és emberábrázolásokra bukkant. A Képek völgyének (Vádi Szúra) nevezett barlangokban, neolitikumineolitikus stucc-, pálma-gizella gazella-, zsiráfábrázolásokat, vörössel festették a falakra. Ekkor fedezte fel, az ún [[Úszók barlangja|Úszók barlangját]]. A növény és víz ábrázolásokból arra a következtetésre jutott, hogy egykor azon a helyen, ahol egy fűszál sem maradt meg időszakos vagy állandó vizek voltak.<ref>A festők kiléte nem tisztázott; Kádár László szerint a Herodotosz által említett garamanták[[garamantok]], vagy trogloditák[[troglüditák]]</ref> Ain Dua sziklabarlangjaiban körülbelül 800, fehérrel, vörössel, barnával és sárgával szinezettszínezett álattalakokatállatalakokat és feketével ábrázolt emberformákat találtak.

[[1951]]-ben európai útja során súlyosan megbetegedett amőbás dizentériától szenvedve került a Sazburgi Wehrle Szanatóriumba, ahol Viktor Wehrle professzor műtotteműtötte meg. Májában kialakult tályogok és egyéb károsodások végül életét követelték és 1951. március 22-én szenvedések után halt meg a szanatoriumbanszanatóriumban. holttestét a salzburgi Kommunalfriedhof 75. parcellájának 4. sorának 2. számú sírhelyében heyleztékhelyezték örök nyugalomra.

Egyk legkedvesebb barátja, Hans Entholt a háború alatt életét vesztette. Almássy a fiatalember arcképét bekereteztette, gyászszalaggal kötötte át, naponta gyertyát gyújtott előtte és virágszirmokat szórt elé. Ez a többek által tudott énytény adott táptalajt a homoszexualitásáról szóló híreknek. Almásynak több szerelme is volt, de igazi szerelme mindig is a sivatag maradt. Soha nem nősült meg, norvég menyasszonyát, Gudrunt egy félreértés miatt nem vette feleségül, a csalódás végigkísérte életén. <ref>A Bierman által felhasznált személyes levelek azt is bizonyítják, hogy a magyar sivatagkutatónak egy német katonatiszt, Hans Entholt írt levelet. A kettőjük homoszexuális kapcsolatára vonatkozóan azonban ez nem egyértelmű bizonyíték, mert nem tudni, Almásy hasonló módon viszonozta-e az érzelmektől fűtött levelet. Entholtot egy taposóakna ölte meg Rommel seregeinek afrikai visszavonulása idején.</ref>