„Léthé” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Nimfa –> Nimfa (mitológia)
a korr, formázás, link
1. sor:
'''Léthé''' (magyar forrásokban gyakran ''Léthe''') az alvilág folyóinak egyike a [[görög mitológia|görög mitológiában]]. A [[görög nyelv|görög]] ''lethe'' (λήθε) szó jelentése: ''feledés''. Az ókori hiedelmek szerint a holt lelkek azért ittak a Léthé vizéből, hogy elfeledjék világi életüket a túlvilági élet előtt.
 
Néhány [[misztériumvallás]] szerint az alvilág kapujában két folyó folyik, a Léthé és a [[Mnémoszüné]]; a Léthéből feledést isznak az árnyak, míg a Mnémoszüné az emlékezés folyója. Aki ebből a második folyóból iszik, mindenre emlékezni fog és jutalma a mindentudás lesz – de csak kevesek kiváltsága a választás. A két folyó történetét néhány [[i. e. 4. század]]i arany tábla feliratai őrizték meg, amelyeket [[Olaszország]] déli részén Thuriiban, sírok feltárásánál találtak a régészek.
 
[[Léthé najád|Léthé]] volt a neve [[Erisz]], a viszály istennője egyik leányának is. (Testvérei többek közt [[Ponosz]], [[Limosz]], [[Algosz]], [[Horkosz]] és [[Androktaszia]]). [[Hésziodosz]] az ''Istenek születése'' (Theogonia) című művének 'Viszály' fejezetében azt írja, hogy bár Léthé vízi [[Nimfa (mitológia)|nimfa]], najád vagy ([[naiaszok|naiasz]]) volt, de nem az alvilági folyóban lakott, csupán a nevük azonos.
 
==A Léthé a legendákban és a művészetben==
[[Hüpnosz]] az [[alvás]] és [[álom]] istene a Léthé vizébe mártott gallyal altatta el az embereket (nevéből ered számos nyelv "hipnotizálni" szava).
 
[[Platón]] ''az Állam'' című műve végén, „Er mítoszában” azt írja: „mindnyájan a Léthé lapályára vándoroltak, fojtogató, szörnyű forróságon át, mert nem volt ott semmi fa vagy növény, és este ott ütöttek tábort az Amelész (''Gondtalan'') folyó mellett, melynek vizét fazék nem fogja föl. Vizéből mindenkinek innia kellett bizonyos mennyiséget, ám kit esze nem tartóztatott meg, többet is ivott a kelleténél; és aki csak ivott belőle, elfelejtett mindent. Miután elszunnyadtak, és jött az éjfél, mennydörgött és remegett a föld, és most hirtelen ki ide, ki oda lebbent föl, mint a hullócsillag, hogy megszülessék.” <ref>Platón: ''Az Állam'', Tizedik könyv, Mi vár az igazságosra a túlvilágon? XVI.</ref>
[[Platón]] ''az Állam'' című műve végén, „Er mítoszában” azt írja: „mindnyájan a Léthé lapályára vándoroltak, fojtogató, szörnyű
forróságon át, mert nem volt ott semmi fa vagy növény, és este ott ütöttek tábort az Amelész (''Gondtalan'') folyó mellett, melynek vizét fazék nem fogja föl. Vizéből mindenkinek innia kellett bizonyos mennyiséget, ám kit esze nem tartóztatott meg, többet is ivott a kelleténél; és aki csak ivott belőle, elfelejtett mindent. Miután elszunnyadtak, és jött az éjfél, mennydörgött és remegett a föld, és most hirtelen ki ide, ki oda lebbent föl, mint a hullócsillag, hogy megszülessék.” <ref>Platón: ''Az Állam'', Tizedik könyv, Mi vár az igazságosra a túlvilágon? XVI.</ref>
 
[[Boiótia]]i jóshelyen, [[Trophóniusz]]ban volt két forrás, a Léthé és a Mnémoszüné, amelyek vizéből – a beavatottság szimbólumaként – a jósnak innia kellett minden szertartás előtt, azaz mielőtt az istenek tanácsát kérte.
 
Az antik korban a [[galícia]]i [[Limia folyó]]ról (Orense megyében Xinzo de Limia közelében [[Spanyolország]]) keringett egy a Léthé mítoszához hasonló legenda, amely szerint aki átmegy ezen a vékonyka folyón, elfelejti korábbi életét. [[I. e. 138]]-ban [[Decimus Junius Brutus Callaicus|Decimus Junius Brutus]] római tábornok törte meg ezt a hiedelmet, amikor parancsa szerint csapataival át kellett kelnie a Limia folyón. Maga ment át elsőnek, majd katonáit egyesével név szerint szólítva hívta át a vízen. Azzal, hogy minden katonája nevére emlékezett bebizonyította, hogy a folyónak nincs semmiféle bűvös hatása.
 
[[Dante]] ''[[Isteni SzínjátékábanSzínjáték]]''ában a Léthé és az Eunoé a [[Purgatórium]] folyói, a bűnök feledésének és a jócselekedetekre való emlékezés jelképei. (''Purgatórium'', XXVIII. 121–132)
 
Leghíresebb magyar irodalmi említése [[Babits Mihály]] ''A Danaidák'' című versében olvasható. (''„…érzőn, mégis öntudatlan nyujtja lombját mozdulatlan, mozdulatlan és/ sötéten, át a réten,/ át a réten, hol a Léthe (mert e rét a Léthe réte) száz belémosott/ bűnöktől szennyes vízzel, elfelejtett ős bűnöktől szennyes vízzel/körbe folyva nem enyész”''[http://www.om.hu/letolt/retorika/ab/szoveg/komm/danaidak.htm]).
 
A LetheLéthé folyó megjelenik [[Terry Brooks]] ''Shannara kardja'' című fantasztikus regényében, mint a Skull Királyság déli határfolyója; bár a folyó neve megegyezik a mitológiai Léthével, itt nem feledést hoz, hanem halálosan mérgező.
 
==Az alaszkai Lethe==
Az [[alaszka]]i [[Lethe (folyó)|Lethe folyó]] az úgynevezett "Tízezer füst völgyén" fut keresztül.
 
== HivatkozásokJegyzetek ==
<references/>
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Léthé