„Repülősávos rádiófrekvencia” változatai közötti eltérés

A kétirányú half-duplex kommunikáció sajátosságai miatt úgynevezett „rádiófegyelem”-re van szükség a repülős sávon történő verbális („szóbeli”) forgalmazás során. A rádióadást kezdeményező fél minden esetben előbb belehallgat a frekvencián esetlegesen éppen zajló forgalomba és csak akkor kezdeményez adást, ha az előbbi „beszélgetés” befejeződött, illetve előreláthatólag szünetel annyi ideig, hogy az ő közleménye szabadon beleférjen. Mivel az egymáshoz viszonylagosan közel eső (akár igen nagy távolságon illetve magasságon repülő gépek esetében) az azonos frekvencián lévő valamennyi állomás hallja az adást, így mindenki azonosítani tudja, hogy éppen van-e lehetősége a körzetben adást kezdeményezni, avagy sem. A rádiófegyelem megköveteli, hogy csakis a repüléshez konkrétan szükséges és elégséges információcsere történjen, megelőzve ezzel az adott frekvencia túlzott foglaltságát. Amennyiben egy frekvencián valaki éppen adást kezdeményezett és egy másik állomás „összead” vele, egyik állomás sem lesz hallható, hanem jellegzetes statikus zörej vagy az „egymásra adó” rádiók jelének összegerjedéséből eredő sípoló hang lesz hallható. Ilyenkor a vevő fél (többnyire a repülésirányító, vagy egyéb földi szolgálat) az első adandó alkalommal közli ezt a tényt és megszólításos alapon kér forgalmat az egyik féltől. A megszólítás, illetve a forgalmazás minden esetben a [[repülőgép lajstromjel]]ének vagy a hívójelének bemondásával történik, ezzel azonosítható egyértelműen a légijármű. A nemzetközi kereskedelmi légiforgalomban a hívójel többnyire a légitársaság nevére jellemző betűkódból és járatszámból áll (pl.: BA633), azaz itt az üzembentartó országra jellemző lajstromjel nem használatos úgy, ahogyan az a kisgépes belföldi repülésnél elfogadott és megszokott mód. A betűket és számokat minden esetben egyesével, a [[NATOICAO fonetikus ábécé]] szócikkben részletezett kötöttségek szerint kell kimondani a tévesztések csökkentése végett.