„Epigramma” változatai közötti eltérés

[[irodalom| Irodalmi]] [[műfaj]]. Rövid, tömör, csattanós [[költemény]]. Két szerkezeti részt ( expozíció/előtag és klauzula/utótag) kapcsol össze, melyek általában ellentétben állnak egymással: először egy tényt vázol, majd egy váratlan következtetéssel, jut el egy megállapításig, amely gyakran az első szerkezeti résszel ellentétes. Léteznek [[magasztos]] [[hangvétel]]ű, dicsőítő, valamint csípős, humoros epigrammák. Az újkori költészetben a [[didaktika| didaktikus]] és az [[antik]] hagyományokat ápoló [[költészet]] kedvelte különösebben: a [[humanizmus]] és a [[klasszicizmus]].