===I. felvonás===
:''tavasz''
A Fekete-erdőben, egy falu szélén, nagy vendégsereg ünnepeli a jegyespárt. A kórustól megtudhatjuk, hogy a vőlegény egy nagyobb vagyont örökölt a [[mainz]]i nagynénjétől. A falusiak örömükben táncolnak, még az öreg örömapa, Guglielmo is táncra perdül. Miután mindenki kitáncol a színről, a menyasszony, Anna, szentimentális dalt énekel a vőlegényének, Róbertnek, melyben arra kéri, hogy soha ne hagyja el őt. A vőlegény megesküszik, hogy örökké hűséges marad.
===Intermezzo===
Mainzban él egy „sirena”, aki ifjakat és véneket egyaránt megőrjít. Róbertet is elcsábítja, és különböző orgiákba vonja be, mire ő elfelejtkezik a menyasszonyáról. Anna hiába várja vissza a vőlegényét, s bánatában meghal. Puccini, hogy vizuálissá tegye az elhagyott lány halálát, egy női karral, halotti dalt énekeltet, miközben a színen a gyászmenet egy fátyolfüggöny mögött átvonul a halott lány koporsójával. (Ezt a részt egy narrátor beszéli el.) Az intermezzo itt nem ér véget, hanem egy másik elbeszéléssel, versikével folytatódik, melyből megtudjuk, hogy az erdőben villik, szerelemtől meghalt lányok lelkei élnek, akik ha áruló férfira bukkannak az erdőben, halálra táncoltatják. Róbert, miután távozik a sirenától, az erdőn keresztül tér haza, amikor egyszerre csak dermesztő kacagás veszi körül.
Róbert erdőbeli kalandjának bemutatására, Puccini egy szimfonikus közjátékot komponált. Sodró erejű, élénk scherzoszerű témával, pregnáns, ritmikus melléktémákkal.
===II. felvonás===
|