„Romulus” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Uralkodásának első szakasza: korr. |
→Háború a szabinokkal: korr. |
||
53. sor:
Tehát a szabin nők megbékéltek, de nem így a szüleik! Titus Tatiushoz (Cures Szabin város királyához) fordultak panaszukkal. Titus neve ezen a vidéken mindenekfölött tisztelt és megbecsült volt, mert bölcsen és bátran kormányozta városát.
Azonban Caenina, crustuminum és Antemnae lakói (akiknek lányai közül is sokat elraboltak)türelmetlenek voltak és ők hárman
Váratlanul betört Rómába. Elsőnek a Capitolium-dombon épült fellegvárat akarta elfoglalni, hogy innen felülről támadhasson a városra. A fellegvár vitéz parancsnokának (Spuritus Tarpeiusnak) volt egy lánya aki az éj
Másnap a rómaiak megdöbbenve vették észre, hogy Capitóleum vára a Szabinok kezében van, Romulus azonnal kirendelte légióját a Palatium és a Capitóleum közötti síkságra. A Sabinokat Mettius Curtius, a Rómaikakat Hostius Hostilius vezette. a csata során a római csatasor megingott és menekülésbe fogta a dolgot, amikor Romulus Jupiterhez fohászkodott, hogy ne engedje a várost a Szabinoknak.
60. sor:
Majd a menekülő katonákhoz eképpen szólott: ,, A legnagyobb és legjobb Jupiter azt parancsolja, hogy itt megálljunk és szálljunk szembe az ellenséggel!"
Csodák csodájára a katonák megfordultak és Romulusszal az élen újra csatasorba álltak. A seregek felálltak egymással szemben, a vezérek
Amikor váratlanul a palatiumi kapun Hersilia vezetésével kitódultak az elrabolt szabin nők, sokan már gyermeket tartva karjukon és a mezőség közepére, a két sereg közé siettek és hol apáikat, hol férjeiket kérlelték:
66. sor:
- Ne szennyezzétek be magatokat egymás vérével, mert átkozottak lesztek! Ne vétkezzetek utódaitok ellen: gyermekeitek unokái ezek! Szívesebben elpusztulunk, minthogy elvesztvén benneteket, özvegyekké, árvákká váljunk!
Az asszonyok szavait a gyermekek hangos szava kísérte akik nagyapjuk nevét kiáltották, ahogy erre az anyjuk megtanította őket. Azután csend lett… A bátor harcosok szemében könny ült. Majd a döbbent csend után megindultak a Szabinok,
Most már az öröm és békesség hangja töltötte el a mezőséget…
| |||