Wikipédia

„Szu–25” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
AsgardBot (vitalap | szerkesztései)
botok
231 362 szerkesztés
a Bot: a(z) ka:სუ-25 kiemelt szócikk
aNincs szerkesztési összefoglaló
28. sor:
}}
 
A Szuhoj '''Szu–25 Gracs''' ''([[oroszul]] [[vetési varjú]])'' a [[Szuhoj]] tervezőiroda szubszónikus[[szubszonikus]], sugárhajtású [[csatarepülőgép]]e. Egyes vélemények szerint az [[A–10 Thunderbolt II|A–10 Warthog]] mögött a második helyre szorult amerikai [[YA–9]] prototípusra emlékeztet, azonban annál jóval áramvonalasabb kialakítású. Hasonlóság inkább a versenyben szintén alulmaradt szovjet [[Iljusin]] [[Il–102]] prototípus és a YA–9 között fedezhető fel.
 
A Szu–25 egy beépített 30 mm űrméretű ikercsövű gépágyúval rendelkezik, amelynek használatát az orrba szerelt lézertávmérő könnyíti meg. Ezenkívül 57-es és 80 mm-es [[nem irányított rakéta]]-blokkokkal, szabadesésű bombákkal, [[üzemanyag-póttartály]]okkal és [[H–25]] irányított rakétákkal lehet felszerelni, amelyeket a szárny alatti számos [[felfüggesztő csomópont|fegyverfelfüggesztő csomópontra]] rögzíthetnek. Önvédelmi célokra az [[R–60]] ([[NATO-kód]]ja AA–8 ''Aphid'') kishatótávolságúkis hatótávolságú [[infravörös önirányításúönirányítás]]ú [[légiharc-rakéta]] szolgál, amellyel önvédelmi jellegén túlmenően megsemmisítheti az ellenséges [[harci helikopterekethelikopter]]eket is.
 
A „Gracs” ''„Gracs” (vetési varjú)'' néven is ismert csatagép védelméről nagy tömegű páncélzat gondoskodik, a kedvezőtlen [[afganisztán]]i harci tapasztalatok hatására a két hajtóművet is 3 mm-es acél tűzfallal választották el a géptörzstől. A fedélzeti rendszerek igen egyszerűek, a gép függeszthető konténerekbe csomagolva el tudja szállítani a saját üzemeltetéséhez szükséges eszközöket egy tábori repülőtérre, beleértve ebbe két fő szerelő személygondolában való szállítását – ezt a módszert a Szovjet Légierőn kívül sehol nem alkalmazzák. A nagy méretű, igen széles ballonkerekeken guruló Szu–25 nem előkészített, füves pályáról is képes üzemelni.
 
A Szu–25 hátrányaként említik a pilóta rossz kilátását, a II. világháborús német [[Hs 129]] csatarepülőgépre emlékeztető, páncélfedél mögé besüllyesztett pilótaülésből oldalra és hátra csak korlátozottan, tükrökkel lehet kitekinteni és ezt az egyébként elismerten kiváló mentőképességű K–36 [[katapultülés]] nagyméretű háttámlája, szerelvényei fokozzák. A gép elavult, egyáramú – a [[MiG–21]]-es [[utánégető]] nélküli – [[gázturbinás sugárhajtómű]]veivel van felszerelve, emiatt üzemanyag-fogyasztása igen nagy, hosszabb bevetésekre nem alkalmas és légiutántöltési képességgel sincs felszerelve. A régi típusú hajtóművek hőkibocsátása igen magas, ezért a vállról indítható, infravörös tartományú légvédelmi rakéták gyakran okoztak komoly sérülést, vagy katasztrófát az afganisztáni szovjet invázió második felében, amikor az infrazavaró töltetekre érzéketlen amerikai [[FIM–92 Stinger|Stringer]] rakéták megjelentek a ''[[mudzsahedin]]ek'' kezében.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Szu–25”