„Szvák Gyula” változatai közötti eltérés

420 bájt hozzáadva ,  12 évvel ezelőtt
formázás, kat
(formázás, kat)
'''Szvák Gyula ''' ([[Budapest]], [[1953]]. [[február 18.]]), történész, egyetemi tanár, [[Oroszország]]-szakértő.
{{forma}}
Az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]] Ruszisztikai Központ alapító vezetője (1995-től), a Magyar-[[orosz nyelv|Orosz]] Történész Vegyesbizottság elnöke (2006-tól), az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért elnöke (2006-tól).
'''Szvák Gyula '''
 
'''==Élete''':==
Szvák Gyula (Budapest, 1953. február 18.), történész, egyetemi tanár, Oroszország-szakértő.
A Fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium [[orosz nyelv|orosz]] tagozatán végezte a középiskolát. A JATÉ-n töltött két év után az ELTE történelem-orosz szakán diplomázott [[1977]]-ben. Ezt követően az egyetem Kelet-Európa Története Tanszéken maradt tudományos továbbképzési ösztöndíjasként, majd tanársegéd, adjunktus, [[1988]]-ban docens és [[2003]]-ban egyetemi tanár lett.
Az ELTE Ruszisztikai Központ alapító vezetője (1995-től), a Magyar-Orosz Történész Vegyesbizottság elnöke (2006-tól), az Alapítvány az Orosz Nyelvért és Kultúráért elnöke (2006-tól).
 
[[1981]]-ben bölcsészdoktori címet szerzett, majd [[1984]]-ben leningrádi[[Szentpétervár|leningrád]]i levelező aspirantúra keretében a történettudományok kandidátusa fokozatot. [[1997]]-ben habilitált, [[2001]]-ben ''A feudalizmus kori orosz történelem fő problémái az orosz történetírásban '' című akadémiai doktori disszertációért az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] doktora címet kapta. [[2006]]-ban az [[Orosz Tudományos Akadémia]] díszdoktorának választotta.
 
Egyetemi tevékenysége mellett hosszú ideig könyvkiadással is foglalkozott. [[1986]] végén társaival megalakította a Maecenas Könyvkiadót, [[1989]]-90-ben alelnöke volt a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének, majd könyves tevékenységét [[1997]]-től a Pannonica Kiadó vezetőjeként folytatta. Ebben a minőségében szerkesztette a 14 kötetes millecentenáriumi ''Magyar Századok'' és a ''21. századi enciklopédia'' című sorozatokat, ''A magyar középkor története'', ''A magyar újkor története'' és ''A magyar jelenkor története'' című reprezentatív szintéziseket. Egy évig (2002/2003-ban) a [[Nemzeti Tankönyvkiadó]] igazgatótanácsának elnöke is volt.
'''Élete''':
 
[[1990]]-ben kollégáival létrehozta a magyar történeti ruszisztika első autonóm műhelyét, a Magyar Ruszisztikai Intézetet, amely 1995-ben az ELTE önálló tanszéke lett. E Ruszisztikai Központ és a szintén általa alapított MTA-ELTE Történeti Ruszisztikai Kutatócsoport az idők során a magyar ruszisztika vezető, nemzetközileg is számon tartott intézményévé vált. A 2004/2005-ös magyar-orosz kulturális évadok főkurátoraként végzett munkásságáért 2006-ban Vlagyimir Putyin orosz elnöktől Puskin-érmet kapott.
A Fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium orosz tagozatán végezte a középiskolát. A JATÉ-n töltött két év után az ELTE történelem-orosz szakán diplomázott 1977-ben. Ezt követően az egyetem Kelet-Európa Története Tanszéken maradt tudományos továbbképzési ösztöndíjasként, majd tanársegéd, adjunktus, 1988-ban docens és 2003-ban egyetemi tanár lett.
 
Krausz Tamással együtt szerkeszti a ''Ruszisztikai Könyvek'' és'' Poszt-Szovjet Füzetek'' című sorozatokat, tagja az ''Otyecsesztvennaja Isztorija'' című orosz történész folyóirat és az ''Isztorija i isztoriki'' című orosz periodika szerkesztőbizottságának.
1981-ben bölcsészdoktori címet szerzett, majd 1984-ben leningrádi levelező aspirantúra keretében a történettudományok kandidátusa fokozatot. 1997-ben habilitált, 2001-ben A feudalizmus kori orosz történelem fő problémái az orosz történetírásban című akadémiai doktori disszertációért az MTA doktora címet kapta. 2006-ban az Orosz Tudományos Akadémia díszdoktorának választotta.
 
Egyetemi tevékenysége mellett hosszú ideig könyvkiadással is foglalkozott. 1986 végén társaival megalakította a Maecenas Könyvkiadót, 1989-90-ben alelnöke volt a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének, majd könyves tevékenységét 1997-től a Pannonica Kiadó vezetőjeként folytatta. Ebben a minőségében szerkesztette a 14 kötetes millecentenáriumi Magyar Századok és a 21. századi enciklopédia című sorozatokat, A magyar középkor története, A magyar újkor története és A magyar jelenkor története című reprezentatív szintéziseket. Egy évig (2002/2003-ban) a Nemzeti Tankönyvkiadó igazgatótanácsának elnöke is volt.
 
1990-ben kollégáival létrehozta a magyar történeti ruszisztika első autonóm műhelyét, a Magyar Ruszisztikai Intézetet, amely 1995-ben az ELTE önálló tanszéke lett. E Ruszisztikai Központ és a szintén általa alapított MTA-ELTE Történeti Ruszisztikai Kutatócsoport az idők során a magyar ruszisztika vezető, nemzetközileg is számon tartott intézményévé vált. A 2004/2005-ös magyar-orosz kulturális évadok főkurátoraként végzett munkásságáért 2006-ban Vlagyimir Putyin orosz elnöktől Puskin-érmet kapott.
 
Krausz Tamással együtt szerkeszti a Ruszisztikai Könyvek és Poszt-Szovjet Füzetek című sorozatokat, tagja az Otyecsesztvennaja Isztorija című orosz történész folyóirat és az Isztorija i isztoriki című orosz periodika szerkesztőbizottságának.
 
'''Könyvei''':
 
'''==Könyvei''':==
*Cárok és kalandorok. A "zavaros időszak" története. Budapest, 1982, Kossuth
*Az orosz történelem egyetemessége és különössége (bevezetés, válogatás, szerkesztés társszerzővel, elkülönülten). Budapest, 1982, ELTE ÁJK
*Regionalnije skoli russzkoj isztoriografii/Regional Schools of Russian Historiography (Ruszisztikai Könyvek XVIII), Budapest, 2007. (szerk.)
 
==Források==
'''Szakmai önéletrajza''' :*[http://www.russtudies.hu/index.php?menu=10&dir=1&lang=h&munkid=1 Szakmai önéletrajza]
 
==Külső hivatkozások==
'''Szakmai önéletrajza''' :[http://www.russtudies.hu/index.php?menu=10&dir=1&lang=h&munkid=1]
*[http://www.mta.hu/index.php?id=634&backPid=417&tt_news=2706&cHash=e79eb49216 Az Orosz Tudományos Akadémia díszdoktora]
 
[[Kategória:21. századi magyar pedagógusok]]
'''Az Orosz Tudományos Akadémia díszdoktora''':[www.mta.hu/index]
[[Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók]]
[[Kategória:Magyar történészek]]