„Elektronspin-rezonancia” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
18. sor:
 
Az ESR elméletét legegyszerübben egy külsö mágneses térbe <math> (B_O) </math> helyezett feles spinû <math>( S = \frac{1}{2} )</math> elektron esetén érthetjük meg.
A mágneses tér nélkül degenerált <math> m_S = + \frac{1}{2} </math> és <math> m_S = - \frac{1}{2} </math> két spin állapot energiája külsö mágneses térben <math> E_S = g \cdot B\mu_B \cdot B_OB_0 \cdot m_S </math> úgy nevezett [[Zeemann]] kölcsönhatá szerint változik (ahogy a jobboldali ábrán látszik).
Így a két spin állapot közti nergiakülönbség <math> \Delta E = g \cdot \mu_B \cdot B_OB_0 </math> arányos a külsö mágneses térrel.
Ekkor ha <math> E = \hbar \omega = g \cdot \mu_B \cdot B_OB_0 </math> energiájú fénnyel besugározzuk a rendszert - ami pont a Zeemann energiakulönbségnek felel meg - a két spin állapot között átmeneteket hozhatunk létre.
Tipikus laboratóriumi mágneses tér <math> B_0 = 0.3 </math> T igy a megfelelö energiájú fény körfrekvenciája <math> \omega = 10 </math> GHz.