„Arisztoteliánusok” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Francesco Hayez 001.jpg|bélyegkép|jobbra|270px250px|Aristotle, byArisztotelész<br> ([[Francesco Hayez]] festménye)]]

Az első arisztoteliánus [[rhodoszi Andronikosz]] volt, aki elrendezte a ''Corpus Aristotelicumot'' (Arisztotelész„Arisztotelész összes műveitművei”). A másik nagy korai arisztoteliánus, Arisztotelész első nagy kommentátora [[aphrodisziaszi Alexandrosz]] volt. Neki köszönhetjük a legtöbb fennmaradt Arisztotelész-szöveget is. Őt követte [[Ammoniusz Hermiae]].

Az arab világba, Arisztotelész tanai késői peripatetikus és az [[újplatonikus]] iskola kommentátorain keresztül jutottak el. Ezek az arab bölcsek, akik érdeklődtek a görög filozófia, így Arisztotelész iránt is, inkább tudósok, orvosok voltak, figyelmük ezért túlnyomórészt olyan írások felé fordult, amelyek segíthették szakismereteik elmélyítését.

A [[bagdad]]i peripatetikus iskola megalapítója, a kiváló muszlim filozófus, [[al-Fárábí]] tanítómestere, [[Abú Bisr Mattá ibn Júnusz]] volt, aki elsőnek fordította [[ógörög nyelv|görögből]] [[arab nyelv|arabra]] a ''Poétiká''t. A másik nagy és ismert fordítást a jakobita Jahjá ibn Adí készítette 960 körül. Ezt a második fordítást 1200 körül kommentálta [[Avicenna]] (Ibn Színá), majd 1174 táján [[Averroes]] (Ibn Rusd) is írt egy hosszabb kommentárt.

Arisztotelész filozófiáját, a [[12. század]] elejéig Európa elfelejtette. Ekkor történtek az első latin nyelvű fordítások, s innen kezdődően a kor meghatározó személyiségévé vált. Nemcsak Arisztotelész gondolkodását vették át, hanem tanítási módját is, az egyetemeken és a szemináriumokon a dialógusforma volt a meghatározó.

A [[reneszánsz]] idején az arisztotelianizmus, [[pádua]]i központtal újjáéledt. Fontosabb képviselői: [[Pietro Pomponazzi]] és [[Jacopo Zabarella]] voltak.

* [http://science.jrank.org/pages/7501/Aristotelianism.html Aristotelianism] {{en}}