Wikipédia

„John Hanning Speke” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Peti610bot (vitalap | szerkesztései)
51 382 szerkesztés
a Bot: ISBN formátum javítása
h.í.
10. sor:
}}
 
'''John Hannington Speke''' ([[1827]]. [[május 4]]. – [[1864]]. [[szeptember 15]].) a brit indiai hadsereg tisztje volt, aki három expedíción is részt vett [[Afrika]] belsejében, nevéhez a [[Nílus]] forrásának kutatása fűzödikfűződik. Nevét leggyakrabban '''John Hanning Speke'''-ként említik.
 
==Élete==
16. sor:
[[1844]]-ben a brit hadsereg [[Sir Colin Campbell]] parancsnoksága alatt részt vett a [[szikh-háború]]ban. Speke szabadsága alatt a [[Himalája]] kutatásába kezdett, egy alkalommal egészen [[Tibet]]ig eljutott.
 
[[1854]]-ben vett részt első afrikai expedícióján, az akkor már hírnevet szerzett [[Richard Francis Burton]]t kísérte el [[Szomália|szomáliai]] útján. Az expedíció balul sikerült. A csapatot megtámadták, Burton és Speke súlyosan megsebesült. Speke-et elfogták és ládzsávallándzsával többször megszúrták mielőtt sikerült kiszabadítania magát és elmenekülnie. Burton úgy menekült meg, hogy egy dárda arcának mindkét oldalát átszúrta. Megmenekülése után Speke visszatért Angliába, majd miután felépült, a [[krími háború]]ban vett részt.
 
[[1856]]-ban Speke és Burton együtt utaztak [[Kelet-Afrika|Kelet-Afrikába]], hogy megtalálják az elbeszélések szerint a kontinens közepén fekvő [[Afrikai Nagy Tavak]]at. Mindketten azt remélték, hogy expedíciójuk megtalálja a [[Nílus]] forrását is. Az út rendkívül kimerítő volt, különféle trópusi betegségekben mindketten megbetegedtek. Speke sokat szenvedett, amikor egy időre hallását elvesztette, mivel egy [[rovar]] a fülébe mászott, a rovart csak a késével tudta eltávolítani. Később egy időre a látását is elvesztette. Viszontagságos útjuk végén ők voltak az első európaiak, akik megpillantották a [[Tanganyika-tó|Tanganyika -tavat]] (bár Speke még ekkor is látási problémákkal küzdött és nem látta tisztán a tavat). Egy másik tó hírét is hallották a környéken, de Burton túlságosan beteg volt és képtelen volt az út folytatására. Így Speke egyedül ment tovább és megtalálta azt a tavat, melyet az angol királynő tiszteteléretiszteletére [[Viktória-tó]]nak nevezett el. Ez volt az a tó, mely végül is a Nílus forrásának bizonyult. Eddigre azonban az expedíció felszerelésének jó része elveszett, így földmérő eszközök hiányában lényeges adatok, például a tó szintjének magassága és mérete nem voltak megállapíthatóak.
 
[[Image:BurtonExploration.png|thumbbélyegkép|leftbalra|350px|Burton és Speke ([[1857]]-1858) valamint Speke és Grant (1863). expedíciójainak útvonalai]]
Speke [[1859]]. május 8-án, Burton előtt ért vissza [[Anglia|Angliába]], ahol a [[Királyi Földrajzi Társaság]] előtt tartott előadása, melyben a Nílus forrásának felfedezéséről beszélt, egy csapásra híressé tette útjukat. Amikor Burton május 21-én megérkezett, nagyon megharagudott Speke elsietett bejelentése miatt, azt állította, hogy Speke felrúgta megállapodásukat, mely szerint közösen tartottak volna előadást a Földrajzi Társaság előtt. Kapcsolatukban további szakadást jelentett az a tény, hogy a következő expedíció vezetésére Speke-et jelölték ki, és Burton részt sem vett rajta. <ref>{{cite book
| last = Stephen
53. sor:
}}</ref>
 
[[Fájl:Speke Memorial Kensington Gardens.jpg|thumbbélyegkép|rightjobbra|Speke emlékére emelt obeliszk a londoni Kensington Gardensben]]
Speke útja azonban nem tett pontot az ügy végére. Burton azt állította, hogy mivel Speke nem követte a Nílus folyását a Viktória-tótól Gondokoróig, ezért nem lehet benne biztos, hogy ott ugyanazt a folyót látta.<ref>{{cite journal
| last = Burton
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Hanning_Speke”