A [[Hertzsprung-Russell diagram]] alapján, a '''vörös óriások''' nagy, nem-[[fősorozat]]beli [[csillag]]ok, [[csillagászati beosztásuk]] K vagy M; elnevezésüket a hidegebb „óriások” vöröses színéről kapták. Vörös óriás például az [[Aldebaran]] vagy az [[Arcturus]].
A [[Nap (égitest)|Nap]] vagynál kissé nagyobb tömegű csillagok, amelyek a magjukban már kimerítették [[hidrogén]]készletüket és elkezdték a magot körülvevő rétegben lévő hidrogén égetését. Mivel az energiaforrás így közelebb kerül a felszínhez, a csillag tágulni kezd. A csillag ezáltal ugyan fényesebb lesz, viszont a sugara (ebből következően a felszíne is) erősebben növekszik, mint a fényessége. Ennek eredményeképpen a csillag nagyobb lesz, de hidegebb és vörösebb színű, s ebből adódik a név: ''vörös óriás.''
Ha a csillag kisebb, mint 2,5 [[Naptömegnaptömeg]]ű, a külső rétegben képződő [[hélium]] beáramlása a magba hélium felvillanásthéliumfelvillanást okoz – egy gyors héliumégető ciklust a magban, amelyet követően a csillag a vörös óriások egy ''másik'' csoportjába megy át. A 2,5 Naptömegnélnaptömegnél nagyobb csillagok a héliumégető ciklusba sokkal lágyabban lépnek be. A fémszegény csillagok életének magban történő héliumégető fázisát [[horizontális csoport]]nak hívjuk, mert ezek a csillagok a [[Hertzsprung-Russell diagram]]on egy csaknem vízszintes vonalon helyezkednek el. Fémekben gazdag héliumégető csillagok nem a horizontális csoporthoz tartoznak, hanem külön csoportot foglalnak el a Hertzsprung-Russell diagramon.
A csillagok többször is átmehetnek a vörös óriás stádiumon, ha képesek a héliumnál nagyobb tömegű elemeket is elégetni a magban. Ez esetben a csillag az '''aszimptotikus óriások''' csoportjába tartozik.
==A mi Napunk==
Mivel a Nap éppen egy naptömegű, a feltételezések szerint kb 6 milliárd évenév belülmúlva vörös óriássá fog átalakulni. Felfúvódása közben elnyeli a [[Naprendszer]] belső [[bolygó]]it, beleértve a [[Föld]]et is.
