„Jean de Berry” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
5. sor:
 
Hazatérve Berry hercege többi hercegi testvérével egyetemben bátyjuk hű támasza lett az ország belső viszonyainak rendezésére és az angolok kiűzésére indított harcban. A helyzet [[1380]]-ban, V. Károly halálakor azonban megváltozott: Anjou és Berry hercege öccsükkel, [[II. Philippe de Bourgogne|Merész Philippe]] [[burgundia|burgundi]] herceggel osztoztak meg az ifjú [[VI. Károly francia király|VI. Károly]] feletti gyámságon, a későbbiekben, unokaöccsük megőrülését követően pedig ismét közösen gyakorolta a hatalmat Philippe-pel és Bölcs Károly kisebbik fiával, [[I. Louis d’Orléans|Louis]] [[orléans]]-i herceggel együtt. Ebben az időben a herceg kapzsiságáról, visszaéléseiről vált hírhedtté.
[[Kép:Les Très Riches Heures du duc de Berry octobre.jpg|bélyegkép|250px|[[Október]] hónapja a ''[[Berry herceghercegének hóráskönyve|Berry herceghercegének hóráskönyvében]]'' (a [[Limbourg-fivérek]] műve)]]
1381-ben Languedoc főparancsnokává nevezték ki, ahol az angol-gaszkon erők fosztogatásai miatt épp eléggé elégedetlen lakosság fellázadt az újabb sarcok ellen (ld. [[Tuchin-felkelés]]). Zsarnokoskodásának az uralmat saját kezébe vevő VI. Károly vetett véget, amikor [[1389]]-ben máglyán égettette meg kegyencét, Jean Béthisac-ot. Egy időre háttérbe szorult, majd a orléans-i és burgundi hercegek között [[1407]]-től kitörő [[burgundi polgárháború]]ban először közvetítő félként szerepelt, majd [[1410]]-től az [[Armagnac]]-ok oldalára állt. A későbbiekben az angolokkal is tárgyalt, 1413-ban pedig Párizs kapitányává és Languedoc főparancsnokává nevezték ki.