Az ''Amor a la mexicana'' az ''[[En éxtasis]]''nál sokkal érettebb kiadvány, amelyben a legjobb dalokat szintén a két latin slágergyáros, Kike Santander és [[Emilio Estefan]] írta, akiknek a ''[[Piel morena]]'' átütő sikere is nagyban köszönhető. Így az eredmény már előreláthatóan is kitűnő. A legtöbb dal itt is ugyanazon latin ritmuselemekre épül, mint az óriási sikerű ''[[Piel morena]]'' – egy kis [[salsa]], egy kis [[cumbia]], banda, [[ballada]] és így tovább. Az ''Amor a la mexicana'' azonban nemcsak egy egyszerű latin album, hanem egy jól megírt album ellenállhatatlan, találó [[mexikó]]i szövegezéssel, fülbemászó, könnyen énekelhető számokkal. Szédületes tempó, nagyon kevés egyhangú pillanattal (ha létezik ilyen egyáltalán), tíz erős dallal. Összességében lehetne [[Thalía]] legjobb albuma. Meglehetősen homogén album: dalai hasonló hangzásúak, szabadok, természetesek (nem így a soron következő albumok, amelyeket egy meghatározott piacra szántak, vagyis az eladhatóság, nem pedig az igényesség volt a fő szempont). Az ''Amor a la mexicana'' ezáltal egy időtlen, örökzöld album, amely önmagát adja.<ref>Az ''Allmusic'' albumleírása alapján.</ref>
