|
A [[Finnugor nyelvrokonság]]gal folalkozó tudomány.
==A finnugrisztika története==
A [[finnnugor nyelvrokonság]]ot először a magyar [[Szamosközy István]] történetíró vetette fel a [[16. század]]ban. Ekkor még csak az [[obi-ugorok]] és a magyarok nyelvrokonsága merült fel.
1671-ben [[Georg Stiernhielm]] svéd tudós beszámolt a lapp, észt és finn nyelv hasonlóságáról, illetve a finn és magyar közti hasonló szavakról. A német [[Martin Vogel]] szintén kísérletet tett a finn, lapp és magyar nyelvek rokonítására.
A finnugor rokonság elmélete a [[18. század]]ban alakult ki. 1717-ben Olaf Rudbeck svéd professzor körülbelül száz szóegyezést talált a finn és a magyar között, amiből a nyelvészek többsége 40-et még ma is elfogadhatónak tart.
A finnugor elmélet tudományos kutatásának kiindulópontja [[Sajnovits János]] [[1770]]-ben megjelent [[latin nyelv]]ű tanulmánya volt, ''Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum Idem Esse'', azaz ''A lapp és a magyar nyelv azonosságáról'', mely mai szemmel nézve is tartalmaz figyelemre méltó elemeket. Nyilvánvaló hibái közül az egyik, hogy az állítólag hasonló szavakat ragozva újra beleteszi a szólistába, így többszörözve meg az ilyen szavak számát.
Sajnovicsot [[Hell Miksa]] a bécsi udvari csillagvizsgáló vezetője kérte fel, hogy legyen segítője egy északi expedícióban.
A csillagászati megfigyelések szüneteiben tanulmányozta Sajnovics a [[lappok]] nyelvét és életét. Hazatérése után visszatért a csillagászathoz és a matematikához, nyelvészeti tanulmányokkal többé nem foglalkozott.
1790 körül Göttingában a kolozsvári orvos, [[Gyarmathi Sámuel]] az némelyek által magyarellenesnek ítélt [[Schlözer]] befolyására tanulmányt írt [[Affinitas]] címmel, melyben a magyar és az északi nyelvek hasonlóságát ecseteli. A következő lépés [[Hunfalvy Pál]] [[1851]]-es akadémiai bejutása volt, aki barátját, a 23 éves [[Budenz József]]et Magyarországra hívta [[Göttingen|Göttingából]].
Budenz mintegy 20 éven keresztül a finnugrisztika legnagyobb magyarországi szaktekintélyének számított, és nagyban hozzájárult az elmélet elterjesztéséhez. Ez a finnugor elmélet korabeli és mai ellenfelei szerint az osztrák hatalmi-politikai célok érdekeit, a magyar nemzeti büszkeség letörését célozta, mások szerint azonban mai tudásunkkal is összefér, és a kortárs magyar kutatók közül a legtöbben ezt vallják.
Magyarországon a 18. századig a magyarság [[szkíták|szkíta]], illetve [[hunok|hun]] eredetének elmélete volt elfogadott. A 18–[[19. század]]i magyar közvélemény ellenállással fogadta a kizárólagos északi rokonság gondolatát, mivel sokak szerint ez egyben a magyar múlt meghamisítását is jelentette. (Ekkor még a tudományban sem különböztették meg a nyelvrokonságot és a genetikai-antropológiai rokonságot.) [[Vámbéry Ármin]] [[1869]]-ben megjelent ''Magyar és török-tatár szóegyeztetések'' című tanulmánya nyomán kirobbant az [[ugor-török háború]] néven elhíresült nyelvtudományi vita, melynek során Joseph Budenz és Hunfalvy Pál cáfolatai után végül Vámbéry elállt elméletétől, mely szerint a magyar [[török nyelv|török]] eredetű nyelv volna.
==Lásd még==
[[Uráli nyelvcsalád]]
== Külső hivatkozások ==
* [http://finnugor.lap.hu Finnugor linkgyűjtemény]
* [http://www.nytud.hu/oszt/finnugor/ Magyar Tudományos Akadémia]
* [http://www.helsinki.fi/hum/sugl/ A Helsinki Egyetem]
* [http://www.univie.ac.at/Finno-Ugristik/ Bécsi Egyetem Finno-Ugristik Intézete]
== Irodalom ==
* ''Finnugor kalauz'', szerk. Csepregi Márta, írták Bereczki Gábor et al., Panoráma, Bp., 2001. ISBN 963-243-862-0
{{csonk-dátum|csonk-nyelv|2005 októberéből}}
[[Kategória:Nyelvészet]]
| 