„Iványi-Grünwald Béla” változatai közötti eltérés

'''Iványi-Grünwald Béla''' ([[Som]], [[1867]]. [[május 6.]] – [[Budapest]], [[1940]]. [[szeptember 24.]]) magyar festő.

 

 

A [[Nagybányai festőiskola|nagybányai művésztelep]] egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg [[izraelita vallás|zsidó]]), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei [[Iván (település)|Iván]] régies alakja. [[Nagybánya|Nagybányán]] találta meg élete párját Bilitz Irén személyében. [[1896]]-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Mint a [[nagybányai iskola]] egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt.

[[1904]]-ben [[Róma|Rómában]] töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. [[1906]]-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a [[naturalizmus|naturalista]] és [[plein air]] törekvéseket. [[1907]]-ben a [[Kecskeméti művésztelep]] vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a [[kecskemét]]i Kaszinó homlokzatát díszítő műve ([[1912]]) és a ''Tavasz ébredése'' ([[1913]]), amely nagy aranyérmet kapott. Az [[I. világháború]] után a [[Balaton]]nál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett.