„Augsburgi vallásbéke” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Druck Augsburger Reichsfrieden.jpg|bélyegkép|A béke nyomtatott szövegének címlapja, 1555]]

A [[schmalkaldeni háború]] lezárását követően az [[1555]]-ben tartott [[augsburg]]i birodalmi gyűlésen a [[Habsburgok]] engedményre kényszerültek, és [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] császár képviseletében [[I. Ferdinánd]] [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] békét kötött a rendekkel. Ez gyakorlatilag az [[evangélikus]] rendek egyenjogúságának és A Német-római Birodalom felekezeti megosztottságának elismerését jelentette. A béke értelmében a fejedelmek szabadon választhattak a [[római katolikus]] és az evangélikus felekezetek közül, alattvalóiknak pedig követniük kellett a fejedelem vallását, vagy elköltözhettek egy másik fejedelemségbe. Az elv megfogalmazása [[latin nyelv|latin]]ul: ''cuius regio, eius religio'' ([[magyar nyelv|magyar]]ul: ''akié a föld, azé a vallás''). A fejedelmek nem folytathattak hittérítő tevékenységet más államok területén, határaikon túl élő hittestvéreiket sem védhették meg, felekezeti indokból nem lehetett háborút indítani. Felekezeti kisebbségek csak a birodalmi városokban élhettek. Így a béke a felekezetek területi elkülönülésének folyamatát, a tartományok felekezeti zártságát erősítette. A béke előírásai szerint ha egy főpap áttért [[protestáns]] hitre, akkor ezzel hivatalát, birtokait és rangját is elveszítette. (Ennek a kitételnek a latin megnevezése: ''reservatum ecclesiasticum''.) A vallásbéke csak a katolikus és evangélikus felekezetekre vonatkozott, más irányzatok követői, például a [[református]]ok nem élveztek hasonló sérthetetlenséget.