A régészeti leletek tanúsága szerint határában már a kőkorszakban éltek emberek. A kora ÁrpádkoriÁrpád-kori települést [[1241]]-ben a tatárok pusztították el ezután német telepesekkel – szászokkal – telepítették be. Illésfalvát [[1263]]-ban ''villa Ursi'' néven említik először, ekkor Szepes várának tartozéka volt. Kiváltságait [[1271]]-ben [[V. István]]tól nyerte, lakói szabad polgárok voltak. A földművelés mellett főként kézművességgel foglalkoztak. [[1282]]-ben ''Helyaszaza'' néven szerepel oklevélben, [[1320]] német nevén ''Spernsdorf'' alakban említik. Mai magyar nevén először [[1354]]-ben ''Ilysfalua'' alakban említi oklevél. A település fejlődésére kedvezőtlenül hatott [[Luxemburgi Zsigmond]] politikája, a szepesi városok lengyel zálogba adása. Még vézetesebbnek bizonyult azonban az [[1465]]-ös esztendő, amikor Szapolyai Imre birtoka lett és elveszítve korábbi jelentőségét egyszerű faluvá vált. A [[16. század]] közepén itt is teret hódított a reformáció és lakói evangélikus hitre tértek. A Szapolyaiak után a Thurzók lettek a falu ura, majd a család [[1636]]-os kihalása után a katolikus Csákyaké lett a település. Ennek hatására lakói újra felvették a katolikus hitet és nem vettek részt a [[17. század]]i Habsburg ellenes harcokban. [[1678]]-ban megtámadták és kirabolták a [[kurucok]]. A Csáky család nagyszabású építkezéseket folytatott a falu területén. A régi romos kastélyt és templomot újjáépíttették és a falu mellett új nyárilakot építettek. Az [[1831]]-es év újabb tragédiát hozott a községre, ekkor [[kolera]]járvány pusztította el a lakosság nagy részét.
Vályi András szerint ''"ILLÉSFALVA. Illasevcze, Selgarsdorf, Villa Spinarum. Tót falu Szepes Várm. földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lõtséhez fél mértföldnyire, határja termékeny, réttye kevés, de jó, legelõje, fája mind a’ két féle, piatzozása Iglón, és Lõtsén."'' <ref>{{Vályi}}</ref>
