A frusztrációs tolerancia egyedi meghatározásának általánosan használt eszköze az [[Saul ResenzweigRosenzweig]] által 1945-ben publikált kidolgozott PFT (''Picure Frustration Test'' = ’képes frusztrációs teszt’. A frusztráció–agresszió hipotézisen alapuló vizsgálatban a vizsgált személynek 24 különböző képet mutatnak, amelyek mindegyike egy-egy frusztráló helyzetet ábrázol, s neki a felkínált válaszlehetőségekből kell kiválsztania, hogy a képen látható frusztrált személy helyében miként reagálna. A képek egyik csoportjában az alany azt éli át, hogy ''érdekeit veszélyeztetik'', a másikban ''erkölcsileg vádolják''. A teszt azt vizsgálja, hogy az egyén reakciója ''kifelé'' vagy ''befelé'' irányul-e, ill. hogy válasza ''akadályhangsúlyos'' (megtapad a frusztrációnál), ''ítélet-jellegű'' (a felelősséget firtatja), avagy ''megoldásorientált''. A vizsgálat alapján előrejelezhető, hogy frusztráló helyzetekben milyen reakcióra lehet számítani az adott személytől. Ez okból kifolyólag a teszt elvégzése számos munkakör esetén esetben a pályaalkalmassági vizsgálat protokolljának részét képezi..”<ref>Szakács, i.m.</ref>
