„Orlai Petrich Soma” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dencey (vitalap | szerkesztései)
Dencey (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Kép:OrlaiOrlay Petrich Soma hungarian painter 1880.jpg|220px|bélyegkép|220pxjobbra|OrlaiOrlay Petrich Soma ([[Marastoni József]],arcképe 1861)1878-ban]]
[[Kép:Orlai.jpg|bélyegkép|220px|[[Marastoni József]]: Orlai Petrics Soma arcképe (litográfia, 1861)]]
[[Kép:Orlai Petrich Soma.jpg|bélyegkép|balrajobbra|150px|Orlai Petrich Soma sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-16.]]
'''Orlai Petrich Soma''' (''Orlay Petrich Soma'') ([[Mezőberény]], [[1822]]. [[október 22.]] – Budapest, [[1880]]. [[június 5.]]) festőművész, a történeti festészet jeles alakja
 
[[Kép:Orlai Petrich Soma.jpg|bélyegkép|balra|150px|Orlai Petrich Soma sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-16.]]
==Élete==
<br>
[[Felvidék]]i eredetű [[evangélikus]] családban született; anyai ágon [[Petőfi Sándor]] másod-unokatestvére. Középiskoláit Mezőberényben, [[Szarvas (város)|Szarvason]] és [[Sopron]]ban végezte, [[Pápa (város)|Pápán]] pedig jogi végzettséget szerzett. Tanulmányi egy részét Petőfivel és [[Jókai Mór|Jókai]]val töltötte, hatásukra írogatott is. [[1846]]-tól festészeti tanulmányokat folytatott [[Bécs]]ben [[Ferdinand Georg Waldmüller]]nél, [[München]]ben [[Wilhelm von Kaulbach]]nál, később [[Róma|Rómában]] és [[Párizs]]ban. Egy ideig [[Debrecen]]ben arcképfestésből jól megélt, majd ismét Bécsben telepedett le, de a pesti állandó műtárlat megalakulása után Pestre költözött. [[1854]]-ben feleségül vette Névery Ninát. Az 1861-től az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja, olyan neves festők társaságában mint [[Barabás Miklós]], [[Zichy Jenő]], [[Than Mór]]. ([http://www.mke.hu/lyka/10/097-158-tarsulat.htm])
<br><br>
 
==Nevezetesebb művei==
 
[[Kép:Orlay Petrich Soma hungarian painter 1880.jpg|170px|bélyegkép|jobbra|Orlay Petrich Soma arcképe 1878-ban]]
 
Bár szellemi erejét a megújuló fejgörcsei folytonosan zsibbasztották, szorgalmasabb festőnk alig volt nála; 1851-től, mikor ''Szent István ébredése'' c. kompozícióját a műegyesületben kiállította, úgyszólván utolsó napjáig folyton dolgozott.