„Hamdánidák” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
10. sor:
Abdalláhot [[905]]/[[906]]-ban [[Moszul]] emírjévé nevezték ki, amely tisztségét kis megszakítással bátyja második felkeléséig viselt. Ekkor egy időre bebörtönözték, de fivéreivel együtt kiszabadult, és [[919]]-ben nagy szerepe volt az azerbajdzsáni lázadó, [[Júszuf ibn Abí sz-Szádzs]] legyőzésében. [[920]]-ban jutalomképpen [[Dínavar]] és a [[Horászán]]ba vezető, stratégiai fontosságú út parancsnoka, majd [[925]]/[[926]] során ezek mellett ismét moszuli helytartó lett. 928-ban bagdadi intrikák következtében elvették tőle keleti tartományait, mire szervezkedni kezdett Muktadir ellen, és [[Munisz al-Hádim|Munisz]] főparancsnok oldalán főszerepet vállalt a kalifa 929 februárjában történt megbuktatásában és fivére, [[al-Káhir kalifa|Káhir]] trónra tételében. A volt kalifa gárdája azonban március elején fellázadt a puccsisták uralma ellen, és a kibontakozó harc során Abdalláh ibn Hamdán életét vesztette Káhirért harcolva.
 
[[929]]-es halálakor fia, Haszan – felvett nevén [[Nászir ad-Daula]] („a dinasztia győzedelmese”) – örökölte moszuli tartományát és bagdadi befolyását is, mint az [[emírek emírje]]. Nászir uralmát gyakorlatilag kitöltötte a Bagdad ellenőrzéséért vívott harc, melyben öccse, Alí – ismertebb nevén [[Szajf ad-DavlaDaula]] („a dinasztia kardja”) – is segítette őt, amíg 945-ben meg nem szerezte a szíriai Aleppó (Halab) emírsége feletti ellenőrzést az egyiptomi [[Ihsídidák]]tól. Nászir ad-DavlaDaula jobbnak látta feladni a bizonytalan Bagdadot, tarva attól, hogy az itteni harcokba egész hatalma belebukhat.
 
=== A moszuli ág ===
 
Ugyanekkor hosszú hadakozás után az [[irán]]i [[Buvajhidák]] bevonultak Bagdadba, és hosszas háborúkat folytattak Nászir ad-DavlaDaula ellen. Így sem a moszuli emír, sem az őt [[969]]-ben megbuktató fia, [[Abú Taglib]] Uddat ad-DavlaDaula („a dinasztia ereje”; nem összetévesztendő a kortárs Buvajhidával) nem tudott katonai segítséget küldeni az aleppói rokonoknak, márpedig erre nagy szükség lett volna. [[979]]-ben a Buvajhida [[Adud ad-DavlaDaula]] hatalmas győzelmet aratott a Hamdánida Adud ad-DavlaDaula felett. Abú Taglib a [[Fátimidák]]tól kért segítséget, mindhiába.
 
Néhány évre az itteni Hamdánida emírség elveszett, ám Nászir egy másik fia, [[Ibráhím ibn Nászir ad-DavlaDaula|Ibráhím]] az [[Ukajlidák]] beduin törzse támogatását élvezve [[981]]-ben visszaszerezte Moszult, és a Buvajhidák jóváhagyásával társuralkodójává tette fivérét, Huszajnt. Dijár Bakr a [[kurdok|kurd]] [[Marvánidák]] fennhatósága alá került. A moszuli Hamdánidákat végül volt szövetségeseik, az Ukajlidák buktatták meg 990/991-ben.
 
=== Az aleppói Hamdánidák ===
 
Szajf ad-DavlaDaula (másképp I. Ali) Aleppó emírjeként valóságos hőssé vált az arab történetírásban. Erre az időszakra esett ugyanis az újra megerősödött [[Bizánci Birodalom]] aktivizálódása a keleti hadszíntéren, melynek védelme gyakorlatilag egyedül az aleppói emír vállain nyugodott, emellett a kultúrát is bőkezűen támogatta. Udvari költője a jeles [[al-Mutanabbí]] volt, és az sem véletlen, hogy [[al-Fárábí]], a [[transzoxánia]]i filozófus is Aleppóban alkotta meg életművének jelentős részét. [[Abú l-Faradzs al-Iszfahání]] Szajf ad-DavlánakDaulának ajánlotta antológiáját, és [[Abú Firász]] is az emír udvarához kötődött.
 
Mindeközben Szajf egy évtizeden keresztül váltakozó sikerű harcokat vezetett a [[kilikia]]i és észak-szíriai határon, azonban [[956]]-ban súlyos vereséget szenvedett, és nem tudta feltartóztatni a támadó bizánciakat: [[962]]-ben fővárosa, Aleppó is elesett. Szajf fivéréhez menekült Moszulba, ahol [[967]]-ben meghalt. Addigra egész Kilikia bizánci kézbe került, és [[969]]-ben még [[Antiochia]] is elesett.
 
Szajf ad-DavlátDaulát a fia, I. Saríf, azaz [[Szaad ad-DavlaDaula Saríf]] („a dinasztia szerencséje”) követte ([[967]]–[[991]]), de sokáig nem is tudta megszerezni a maga számára a hatalmat; helyette atyja minisztere, [[Karkúja]] kötött békét Bizánccal, melynek révén a Hamdánidák a császár vazallusaivá váltak. Az aleppói emírség ráadásul kettős szorításba került: [[969]]-ben Egyiptomban a [[Fátimidák]] vették át a hatalmat, és [[971]]-ben már ők is Antiochiát ostromolták. Bizánc ekkor [[I. János bizánci császár|I. János]] vezetésével lendületes ellencsapást indított, melynek keretében [[974]]/[[975]]-ben a szíriai tengerpart és Palesztina nagy része is Bizánc uralma alá került (igaz, zömmel ideiglenesen, alig egy évre).
 
A Fátimida agresszió nemsokára újrakezdődött, már [[Szaíd ad-DavlaDaula]] („a dinasztia áldottja”) uralkodása alatt. [[I. Baszileiosz]] 994/995-ben és 999-ben is kénytelen volt saját hadaival Aleppó felmentésére vonulni. Ez utóbbi hadjáratot követően 10 évre fegyverszünetet kötött [[al-Hákim]] Fátimida kalifával, azonban még ennek lejárta előtt kihalt az aleppói emírdinasztia. Az [[1001]]-ben meghalt Szaídot két fia, Abú l-Haszan Ali (II. Ali, 1001–1004) és Abú l-Maáli Saríf (II. Saríf, 1004) követte, ám [[1004]]-ben az addig is helyettük uralkodó török tiszt, [[Lulu aleppói emír|Lulu]] vette át a hatalmat, aki a Fátimidákhoz volt lojális.
 
Aleppót az egyiptomiakhoz hű török tisztek vették át egészen a [[Mirdászidák]] [[1023]]-as hatalomátvételéig, akik ismét Bizánc oldalára állították a fejedelemséget.