„Trisztán és Izolda (opera)” változatai közötti eltérés

 

Izoldát szerelmi bánat gyötri. Úgy érzi, Trisztán elárulta, hiszen nem magának, hanem egy általa nem is ismert királynak, egy egykori gyűlölt ellenfélnek viszi őt feleségül. Bizalmasát, Brangänét kéri, vigye a férfit hozzá, de Trisztán - akiben szintén szerelem támadt az asszony iránt - udvariasan elutasítja kérését. Megfogadta ugyanis, hogy az út során nem beszél Izoldával, csak hűséges kísérőként, biztonságát óvó lovagként áll mellette. Brangäne emlékezteti Izoldát anyja varázstudományára és azokra a varázsitalokra, amelyeket magukkal hoztak és egy ládikában őriznek. Amikor aztán Kurwenal felkeresi Izoldát, hogy készülődjön, mert rövidesen kikötnek és a parton várja jövendőbelije, az asszony hűvösen azt válaszolja, hogy addig nem lép Cornwall földjére, míg Trisztán meg nem követi Morold megöléséért. Ezután utasítja Brangänét, vegye ki a ládikából a szent halálitalt és töltse egy serlegbe. Az a szándéka, hogy mindketten igyanak a békeserlegből, így ő megmenekül a szégyentől, hogy legyőzőjük asszonya legyen, Morold gyilkosa pedig elnyeri méltó büntetését. A hajó horgonyt vet és Trisztán Izolda kérésének megfelelően megjelenik lakrészében. Az asszony felelősségre vonja hűvös, visszautasító magatartásáért, majd, békülékenységet színlelve azt javasolja, igyanak a békepohárból, így Tisztán azt mondhatja majd urának, hogy jövendőbelijével, akinek egykori vőlegényét megölte, békét kötöttek. A lovag, miután Izolda is így tett, iszik a pohárból. Brangäne azonban méreg helyett bájitalt töltött a pohárba, így a halál helyett forró szerelem támad szívükben.

 

===Második felvonás===