„Kondenzátor (egyértelműsítő lap)” változatai közötti eltérés

a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 89.46.239.2 (vita) szerkesztéséről B.Zsolt szerkesztésére
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(KONDENZATOROK)
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 89.46.239.2 (vita) szerkesztéséről B.Zsolt szerkesztésére)
 
{{egyért}}
A kondenzátor
 
A kondenzátorok sok elektromos töltés kis helyen való tárolására alkalmas eszközök, ezért sűritőnek is nevezzük. Minden kondenzátor legalább két párhuzamos vezető anyagból, és a közöttük lévő szigetelő anyagból áll.
Az elektronikában a kondenzátorokat kétféle módon csoportosíthatjuk:
a dielektrikum fajtája szerint, például kerámiakondenzátor, elektrolitkondenzátor, szerkezeti felépítés szerint lehet fix értékű, vagy változtatható kapacitású kondenzátor.
A kapacitás a kondenzátor legfontosabb jellemzője. Minden test alkalmas töltések befogadására, tárolására; ezt nevezzük idegen szóval kapacitásnak. A kapacitás definíció szerint: a kondenzátorban felhalmozódott töltések és az ezek által létrehozott feszültég hányadosa. A kapacitás jellemző az adott rendszerre. Főként annak szerkezeti kialakításától, és a benne található dielektrikumtól függ, illetve kisebb mértékben a saját feszültségétől, töltésétől. Ha ez a függés jellemzővé válik, akkor nemlineáris kondenzátorról beszélünk. Bizonyos alkalmazásokban ezt a függést használják ki. Például ilyen a varicap dióda. Az összefüggés alapján a kapacitás mértékegysége: 1 As/V = 1 F (farad). 1 F kapacitása van annak a rendszernek, amelybe 1 As töltést téve 1 V feszültség lép fel.
A kondenzátor áramának és feszültségének kapcsolatát az áram definíciós egyenletéből származtathatjuk a kapacitás definíciójának segítségével.
 
Fajtái:
A kondenzátor legegyszerűbb változata a síkkondenzátor. Ezt két párhuzamos fémlemez képezi, amik között szigetelőanyag található.
Kép:
A síkkondenzátor két egyenlő nagyságú, egymáshoz igen közel lévő, sík fémfelület, amelyek egymással párhuzamosak. Az egyik felület pozitív a másik negatív töltésű. Mivel a két felület egymáshoz igen közel van, a közöttük kialakuló elektromos mező homogénnek tekinthető.
Gyakori megvalósításai
Ez nagyon széleskörű hiszen van:
Elektrolitkondenzátor. Az alumíniumfóliás elektrolitkondenzátorok egyik fegyverzete oxidált alumínium, ahol az alumíniumoxid dielektrikumként működik. Így a kondenzátor egyik fegyverzete az alumínium, a másik az elektrolit. Ezeknek a kondenzátoroknak kis térfogat mellett nagy kapacitásuk van, de veszteségeik jelentékenyek lehetnek. Az elektrolitkondenzátorok kapacitása a hőmérséklettel változik. Az elektrolitkondenzátorok -20 °C alatt tönkremehetnek! Az elektrolitkondenzátorok kapacitása a rájuk adott feszültség függvényében is, általában -20% és +50% között változhat. A megfelelő formázással és a maximális feszültségérték 50%-án történő használattal az elektrolitkondenzátorok élettartama lényegesen megnövelhető. Az elektrolitkondenzátorok legfontosabb felhasználási területe a váltófeszültségből egyenirányított egyenfeszültségek stabilizálása tápegységekben, valamint szűrőkondenzátorként az alacsony frekvenciás váltóáramú összetevők kiszűrése. Általánosságban elmondható róla, hogy nagyfrekvenciás tulajdonságai rosszak, veszteségi tényezője viszonylag magas, értéke bizonytalan, ugyanakkor fajlagos kapacitás értéke magas. Komoly hátránya, hogy polaritásérzékeny. Léteznek váltóáramú változatok is, ezekben mindkét fém fegyverzeten van oxidréteg. Ezek fajlagos kapacitása fele akkora.
Tantálkondenzátorok. Tulajdonságai hasonlóak az alumínium-elektrolit kondenzátorokéhoz. Fajlagos kapacitásuk még magasabb, nagy frekvenciás tulajdonságai pedig sokkal jobbak. Kevésbé öregszik és szélesebb hőmérséklet tartományt visel el. Ára magasabb és alkalmazása körültekintést igényel. A tantál kondenzátorok fordított polaritás, túlfeszültség, illetve nagy áram esetén felrobbanhatnak.
Fóliakondenzátorok. Leggyakrabban tömb, illetve tekercselt kivitelben készülnek. A tömb kivitel szórt induktivitása és ekvivalens soros ellenállása alacsonyabb, ezért magasabb frekvenciákon jobban használható. A tekercselt kivitelt egyszerűbb gyártani, ezért ára alacsonyabb. A felhasznált fólia anyagától függően különböző tulajdonságokra lehet optimalizálni.
De vannak még:
Polisztirol - Viszonylag rossz fajlagos kapacitású kondenzátor, korlátozott hőmérséklettűréssel. Kedvező öregedési tulajdonságai miatt precíziós analóg elektronikában alkalmazzák. Veszteségi tényezője alacsony.
Polipropilén
Poliészter - Leginkább magasfeszültségű alkalmazásra javasolt. Veszteségi tényezője viszonylag magas, ezért nagy frekvenciákon nem használják.
Poliamid - A poliészterhez hasonló, de magasabb működési hőmérsékletet is tolerál.
Polikarbonát - Kiváló szigetelési tulajdonsági miatt nagy feszültségeknél népszerű.
Teflon - Nagyon kedvező magas frekvenciás tulajdonságokkal rendelkezik, ezért gyakran alkalmazzák mikrohullámú, illetve rádiófrekvenciás alkalmazásokban. Nagyon jó stabilitás, magas átütési szilárdság és kis veszteségi tényező jellemzi, még magas hőmérsékletek mellett is. Hátránya, hogy alacsony dielektromos állandója miatt a fajlagos kapacitása alacsony, valamint igen drága
Kerámiakondenzátorok
Kis méretű, fémezett kerámialemezekből álló kondenzátor. Az egyszerűbbek egy darab tárcsa alakú kerámia lemezből állnak. A magasabb értékeket több téglalap alakú lemezből készítik. A felhasznált kerámiaanyagtól függően osztályokba sorolják őket.