„Jövőnk szuperkontinense” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
A legrégibb szuperkontinens, amit ismerünk a [[Rodinia]]. Kb. 1,1 milliárd évvel ezelőtt tömörült össze több kontinensből, és 250 millió év után feldarabolódott. Mivel a legutóbbi szuperkontinens, a [[Pangea]] körülbelül 300 millió éve állt össze és 100 millió évvel ezelőtt kezdett feldarabolódni, nagyjából mi is egy szuperkontinens keletkezésének kb. a felénél járunk. Ha tehát esetleg egyértelmes lény úgy 250-300 millió év múlva Földünk re lépne, valószínűleg egyetlen egy sivataggal teli, óriási szuperkontinenst látna, amelyet egy világóceán (valószínűleg a Csendes-óceán) vesz körül. Akkorra már nem fog létezni az ember sem, és nem létezik majd a mai többi állat- és növényvilág zöme sem. A jelenlegi lemezmozgások azt mutatják, hogy a Csendes-óceán lassan bezárul, az atlanti medence pedig kitágul, vagyis előbb-utóbb Kelet-Ázsia és Nyugat-Amerika összeütközik, Afrika északnak, vagyis Európának tart, Ausztrália pedig útban van Délkelet-Ázsia felé. A kőzetlemezek globális átlagban évi 15 milliméterrel mozdulnak el egymáshoz képest.<ref>Ez ugyan hosszabb idő még a hajunk vagy a körmünk növekedésénél is, de néhány millió év alatt drámai változásokon eshetnek át a kontinensek.</ref>
Az utóbbi egy-két évtizedben több kutató is megalkotta a saját változatát a jövőbeli szuperkontinensre, amelyet a szakmában Amasiának<ref>Ne tévesszük össze a [[Törökország|törökországi]] településsel</ref> (Amerika és Ázsia nevéből származtatva) vagy Novopangeának neveztek el. Az
Természetesen senki sem képes kimutatni, hogy melyik kutató elképzelése válik majd valóra a jövőben, de abban teljes az egyetértés, hogy egy új szuperkontinens a jövőben ismét kialakul. Annál érdekesebb annak előrevetítése, milyen körülmények fognak majd uralkodni a majdani "össz-Földön" <ref>Pangea neve ezt jelenti</ref>. Azt viszont már elég jól tudjuk az üledékekből és őslénytani adatokból, milyen lehetett a világ 250 millió éve, a [[Pangea]] korában. Mindenekelőtt '''óriási szélsőségek''' jellemezték. Trópusi vidékein a hőmérséklet meghaladta a 40 [[Celsius fok|Celsius-fokot]], míg a közepes földrajzi szélességeken a forró nyarakat zord telek váltották, sok hóval. Nyári olvadáskor valószínűleg hatalmas áradások formálták a felszínt. A szuperkontinens belseje nyilván rendkívül száraz volt, hiszen a csapadékot hozó szelek nem hatolhattak olyan nagy távolságokra, viszont a szárazföld és a tenger közti tetemes hőmérséklet-különbség miatt igen erős lehetett a monszunhatás. Ilyen körülmények között a Pangeának csak csekély része nyújtott barátságos körülményeket az élet számára. Az óceáni életnek sem kedveztek a körülmények. A tengeráramlások manapság fennálló rendszere szuperkontinens esetén megszűnik létezni, a tengervíz vertikálisan rétegzetté válik, néhány száz méteres mélységtől lefelé olyan erősen oxigénhiányos, hogy alig néhány élőlény létezhet benne. A szárazföldi élet is megsínyli a szuperkontinens-állapotot; minden idők egyik legnagyobb fajpusztulása jellemezte a 250 millió évvel ezelőtti Pangeát, a perm időszaki nagy kihalás idején. Ennek pedig nem külső, Földön kívüli oka volt, hanem az, hogy elviselhetetlenné váltak az addigi élőhelyek. Ahol viszont megfelelőek voltak a körülmények, rendkívül változatos ökoszisztéma alakult ki, például a nevezetes Glossopteris-flóra, mely akár a déli szélesség 20. fokáig is lehatolt, és képes volt túlélni a hat hónapos téli sötétséget is.
===Megjegyzések===
<references/>
<references/>
<references/>
| |||