„Ószeminárium” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
felcserélt homlokzati stílusok javítva
a belsőhiv jav
14. sor:
A török hódítás elől 1530-ban [[Nagyszombat]]ra menekült az [[esztergomi érsekség]]. Ott alapította [[Oláh Miklós]] [[esztergomi érsek]] az első magyar szemináriumot [[1566]]. május 19-én. Az alapító okirat az Ószeminárium folyosóján, egy vitrinben van kiállítva olyan oklevelekkel, és iratokkal együtt, amelyek többek között, [[Pázmány Péter]], vagy [[I. Mátyás|Mátyás király]] kézjegyével vannak ellátva. Az érsekség visszaköltözése után az új épület volt hivatott befogadni a nagyszombati szemináriumot, ami 1850-től már egy [[Víziváros (Esztergom)|Vízivárosi]] kolostorban működött, Esztergomban. Az építkezés [[1820]]-ban indult meg. Első építője [[Packh János]], építtetője pedig [[Rudnay Sándor]] prímás volt, aki az egész Várhegynek új funkciót képzelt a Bazilikával, az azt körbevevő épületegyüttessel és a [[sötétkapu]]val. a munkákat helyi építőmesterek végezték. Ezekben az években a kanonok sor épületei elkészültek, de a szemináriumn csak az alapokig, a föld szintjéig épült fel. Az építkezés negyven éven át szünetelt, és csak [[1861]]-ben folytatódott [[Hild József]] vezetésével. A többéves szünet okát nem tudni, de valószínű, hogy minden erőt a főszékesegyház építésére akartak fordítani. Végül [[1865]]. [[október 8.|október 8-án]] nyitották meg a ''Szent István Királyról és a Boldogságos Szűzről Nevezett Érseki Ősrégi Papnevelő Intézetet''. Becslések szerint 1861 és 1865 között az építkezés 300 000 forintba került. 1861-ben Hlid még 250 000-re becsülte az épület befejezésének teljes összegét.
 
Az épületbe költözött papneveldében a [[Esztergomi érsekség|főegyházmegye]] növendékein kívül [[Nagyvárad]]ról, [[Munkács]]ról, [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]]ről, [[Nyitra|Nyitráról]] és [[Bosznia|Boszniából]] is tanultak. Számuk elérte a kétszázat. A [[második világháború]] alatt katonai menedéknek használták. Államosítása után, 1953-tól katonai nevelőintézet működött az épületben, majd [[1955]]-től a szovjet hadsereg vette át, és katonai kórházat rendezett be benne. Az [[1956-os forradalom]] esztergomi eseményeinek fő helyszíne volt.(Lásd az [[Esztergom története#Az 1956-os forradalom|Esztergom története]] szócikket) Az épületet egészen [[1990]]. január 18-ig használta a hadsereg, aminek következtében állaga jelentősen leromlott. Az egyház [[1993]]-ban kapta vissza, de a felújítások megkezdésére még tíz évet kellett várni. Az épület mellé, Szentgyörgymező irányába egy száz fő elszállásolására alkalmas vendégházat építettek. 2002 óta a [[Mindszenty Emlékhely]] működik az emeleten. A felújításra közel 3 milliárd forintot fordított az Esztergom – budapesti főegyházmegye, ebből 755 millió forintot az Esztergomi Hittudományi Főiskola vezette felsőoktatási konzorcium (tagjai: PPKE, VJRKTF) által megvalósított HEFOP 4.1.2 felsőoktatási infrastruktúra-fejlesztési projekt tett ki. A teljes felújítás 2006 nyarára, a Bazilika felszentelésének 150. évfordulójára készült el. A szemináriumot [[Erdő Péter]] újra felszentelte. A ceremóniát megelőző szentmisén [[Scitovszky János]] prímás miseruháját és [[Oláh Miklós]] pásztorbotját viselte, amit máskor a [[Keresztény Múzeum]]ban őriznek. A jubileumi ünnepségre [[Sólyom László]], köztársasági elnököt, és több politikust is meghívtak. A nagyszeminárium épületének hivatalos neve ''Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központ'' lett. A felújítások után kutatási központ, az [[Esztergomi Hittudományi Főiskola]], egy konferencia központ, az [[Esztergomi Főkáptalan Levéltára|Érseki Levéltár]], [[Főszékesegyházi Könyvtár|Érseki Könyvtár]], a [[Keresztény Múzeum]], a [[Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola]] valamint a PPKE BTK Nyugati Szláv Kulturális Kutatócsoportja kaptak helyet a hatalmas épületben.
 
== Külső hivatkozások ==