„Gliwice” változatai közötti eltérés

során a várost elkerülték a harcok. Összetűzésekre a külvárosokban és a járásban került sor. 1921. júniusában angol páncélosok jöttek a városba, és a járást megszállták az antant egységei.

A szövetséges parancsnokság parancsa alapján Gleiwitzet és Zabrzét ideiglenes francia fennhatóság alá helyezték. A [[Népszövetség]] határozata alapján végül 1921. októberében határozat született, hogy Gleiwitz a weimari Németországhoz fog tartozni. A város [[Felső-Szilézia]] német részének egyik fontos központja lett, míg a hivatalos főváros [[Oppeln]] lett. Gleiwitzbe települt egy sor szervezet és intézet központja egyrészt a komoly ipari háttér, másrészt az új határ közelsége miatt. [[1924]]-ben a városhoz csatolták a Łabędyben lévő kikötőt, [[1927]]-ben prdigpedig a környező településeket: Ligota Zabrska (Steigern), Sośnica (Oehringen), Szobiszowice (Petersdorf), Wójtowa Wieś (Richtersdorf) i Żerniki (Gröling). A lengyel szénimport visszatartása a szénellátás javulását eredményezte. A német tőke intenzív beruházásokat hajtott végre Sziléziában. Meghirdették a „Segítség a német keletnek" programot, melynek során fel akarták kelteni a Birodalom figyelmét erre a régióra, másrészt igyekezettigyekeztek meggátolni a sziléziaiak nyugatra vándorlását. Ennek során sok új lakást és középületet építettek a munkás kerületekben.

[[1939]]. augusztus 31-én itt szervezték meg a hírhedt [[gleiwitzi incidenstincidens]]t, az akkori gleiwitzi rádióállomás ellen. Ennek a provokációnak a célja az volt, hogy ürügyet adjon a német csapatok [[Lengyelország]] elleni támadására. A háború alatt a város ipara haditermelésre lett átállítva. Gleiwitzben az [[auschwitz]]i koncentrációs tábor négy altábora működött olcsó munkaerőt biztosítva. [[1945]]. január 24-én a [[Vörös Hadsereg]] elfoglalta a várost.