„Igazság és módszer” változatai közötti eltérés

 

A megértés Gadamer szerint ''körkörös jellegű''. A kör fogalmában Gadamer a [[Heidegger]] által bevezetett hermeneutikai kör fogalmát fejleszti tovább a szövegek megértésére vonatkoztatva. Heidegger szerint az ember nem szubjektumként áll szemben a tőle elválasztott, objektumként vagy objektumok összességeként elgondolt világgal, ahogyan azt az ismeretelmélet feltételezte. Az ember alapvető létmódja a megértés, vagyis, ahogyan Heidegger fogalmaz, az ember már eleve a világnál van, már eleve érti valahogy a világot. Az értelmezés során ez az előzetes megértés explicitté válik, vagyis tudatosul. Gadamer ennek az előzetes létmegértésnek a mintájára alkotja meg a szöveggel való találkozás aktusának leírásakor a '''felvázolás''' fogalmát. Amikor olvasunk, mindig felvázolást végzünk, vagyis előfeltételezünk valamilyen értelmet. Az olvasás során persze általában nem egyetlen ilyen előfeltevéssel élünk: mindig rivalizáló felvázolások sokasága működik bennünk. Ez az előfeltételezés azonban nem tetszőleges: előzetes tapasztalataink, tudásunk határozza meg. A szöveg értelmezése során tehát saját előfeltevéseink, előítéleteink tudatosulnak bennünk, illetve éppen ezek tudatosításának köszönhető, hogy a szöveget a maga másságában tudjuk megérteni.

 

Gadamer a felvázolás és az előfeltevések kapcsán rehabilitálja az '''előítélet''' fogalmát. Az előítélet a felvilágosodásban kapott negatív értéktöltetet. Azonban Gadamer szerint a felvilágosodásnak is volt egy előítélete, mégpedig pontosan magukkal az előítéletekkel szemben. Gadamer szerint a felvilágosodás helytelenül értelmezte ezt a terminust. A felvilágosodás szerint az előítélet az, ha nem saját magunk gondolkodunk, hanem ráhagyatkozunk egy '''tekintélyre'''. Ez a tekintély a felvilágosodás szerint a Biblia, az egész mozgalom ez ellen irányul. Gadamer azonban az előítélettel együtt a tekintély fogalmát is újragondolja: a tekintély nem a saját belátás, az ész helyét foglalja el, hanem éppen az észből és a belátásból, saját korlátozottságunk felismeréséből ered: tekintély az, akiről elismerjük, hogy tapasztalatai, tudása szélesebb körű, mint a miénk. Hasonlóképpen az egyes személyekhez a '''hagyomány''' is rendelkezik autoritással. Gadamer vitába száll azzal az elgondolással, mely szerint a hagyomány korlátozza az embert: a hagyomány igenlésre szorul, megszólít minket. Az ember a hagyományból érti meg önmagát.