„Szentbalázs” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: szélességi paraméterek nevének értelmesre cserélése |
A fekvése menü módosult földrajzi adottságaira, és a tartalom teljesen megváltozott. |
||
19. sor:
'''Szentbalázs''' [[község]] [[Somogy megye|Somogy megyében]], a [[Kaposvári kistérség]]ben.
==Földrajzi adottságai==
Szentbalázs az ország délnyugati részén, Külső- és Belső Somogy között, Kaposvártól délkeletre a zselici dombok között fekszik. Területét érinti a Surján-patak völgye, melyben a Surján észak felé halad, s ömlik a Kapos-folyóba.
Szomszédos községeink: Cserénfa, Hajmás, Sántos, Kaposhomok, Gödre.
A tájat alapvetően meghatározza, hogy dombos vidéken vagyunk, s a dombok nagy részét erdő borítja. Felszíne észak-déli irányú fővölgyekbe csatlakozó, sok mellékvölggyel erősen tagolt.
A község tengerszint feletti magassága 120-200 m között váltakozik.
A Surján patak, mint fő "vízfolyás" a Kaposba ömlik, s ezáltal vize a Dunába kerül. A Surjánba több erecske visz vizet, melyek a legelőkön, vagy az erdőkben buknak elő, majd a falu déli részén folydogálva érik el a Surjánt. Van mesterséges tavunk: a falu külterületén egy önkormányzati és egy magánkézben lévő halastó, előbbi szabadidős területként is funkcionál.
Községünk talaja agyagos, löszös, illetőleg löszön kialakult földes váztalaj, agyagbemosódásos barna erdőtalaj. A meredek domboldalak kivételével minden terület alkalmas művelésre. A falu közelében lévő mélyebb területeken rét van, a falu fölötti magasabb területeken pedig szőlő. Másutt szántóföldeket találunk.
Szentbalázs éghajlata megegyezik az ország dél-nyugati részére jellemző éghajlattal. Az évi középhőmérséklet 10 C° körül mozog, az évi csapadékmennyiség pedig 700-750 mm. A megfigyelések alapján Szentbalázson először november végén esik hó, de akadnak rendkívüli esetek is, így volt már rá példa, hogy áprilisban fehér takaró borította a falut. Szárazság viszont majdnem minden esztendőben van, és a júliusi hónap már-már aszályosnak mondható, ami nem kedvez a mezőgazdasággal foglalkozóknak.
A növényvilágot alapvetően meghatározza a rengeteg erdő, ami körülöleli a községet, s amelyet jellemzően tölgy, cser, bükk, akác, és hárs fajták alkotnak. A fásszárúakon kívül jellemző nálunk a vadrózsa, a kecskerágó, és a kökény. A bokrok alján sokhelyütt ibolya virágzik, az erdőt pedig a tél elmúltával hóvirág díszíti.
Nagy kiterjedésű erdeinkben honos az őz, a szarvas és a vaddisznó. A mezőkön az 1920-as évekig rengeteg vadnyúl volt, ami ma már sajnos ritkaságnak számít. Sok viszont a fácán, és a róka, amelyek az utak mentén is gyakran láthatók. A madarak közül állandó segítőink a cinkék, de rajtuk kívül még sok apró éneklő madártól hangos az erdő. Kedves vándorló madarunkon, a fecskén kívül a gólya is visszajár Szentbalázsra. Fészke korábban a plébánia csonka fenyőfáján volt, annak kivágása után azonban a buszmegálló feletti villanypóznára tette fészkét. (Forras: www.szentbalazs.hu)
==Története==
A falu írott története a középkorig vezethető vissza, 1332-ből való ugyanis az az okirat, melyben először említették a nevét, mégpedig Sanctus Blasiusként. A település persze már korábban is létezett, erre a pannonhalmi Benedek-rend történetében is található utalás: az írás a szentjakabi apátság alapítása kapcsán emlékezett meg 1068 táján Szent-Balázsegyházáról. A XIV. századtól már mai nevén szerepel a község az okiratokban, a későbbi századokban földesurai között volt a Szerdahelyi, a Derssfy majd az Eszterházy család. A XVII. század elején még csak 14 családról emlékeztek meg a dokumentumok, s a falu abban az időben a maitól mintegy egy kilométerre volt. Az erőteljesebb betelepítés 1770 táján kezdődött, akkor épült a templom is.
| |||