„Igazság és módszer” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
18. sor:
===A hermeneutikai kör===
A hermeneutikai kör mint értelmezési aktus Gadamer szerint kétféle értelemben gondolható el. Az első elgondolás a kört térbeli struktúraként írja le. A protestáns hermeneutika azt a kérdést tette fel a Biblia fordítása kapcsán, hogy hogyan lehet megérteni és helyesen lefordítani ezt a holt nyelven írott szöveget. A szöveget úgy érjük meg, ha helyesen értelmezzük az egyes kifejezéseit, amik jelentése viszont a kontextus értelmezésével válik lehetővé. A részekből értjük meg az egészet, és az egészből a részeket. Ezt a térbeli értelemben vett hermeneutikai kört Schleiermacher kibővítette szubjektív és objektív irányban is. Szubjektív értelemben az adott szövegbeli megnyilvánulás részét képezi a szerző lelkivilágának, objektív értelemben pedig az adott szöveg pedig része az életmű egészének.
Gadamer ezzel egy másfajta körkörösséget állít szembe, ammelynek szerkezetét nem a tér, hanem az idő határozza meg. A kör fogalmában Gadamer a [[Heidegger]] által bevezetett hermeneutikai kör fogalmát fejleszti tovább a szövegek megértésére vonatkoztatva. Heidegger szerint az ember nem szubjektumként áll szemben a tőle elválasztott, objektumként vagy objektumok összességeként elgondolt világgal, ahogyan azt az ismeretelmélet feltételezte. Az ember alapvető létmódja a megértés, vagyis, ahogyan Heidegger fogalmaz, az ember már eleve a világnál van, már eleve érti valahogy a világot. Az értelmezés során ez az előzetes megértés explicitté válik, vagyis tudatosul. Gadamer ennek az előzetes létmegértésnek a mintájára alkotja meg a szöveggel való találkozás aktusának leírásakor a '''felvázolás''' fogalmát. Amikor olvasunk, mindig felvázolást végzünk, vagyis előfeltételezünk valamilyen értelmet. Az olvasás során persze általában nem egyetlen ilyen előfeltevéssel élünk: mindig rivalizáló felvázolások sokasága működik bennünk. Ez az előfeltételezés azonban nem tetszőleges: előzetes tapasztalataink, tudásunk határozza meg. A szöveg értelmezése során tehát saját előfeltevéseink, előítéleteink tudatosulnak bennünk, így jobban megértjük önamgunkat, saját előítéleteink, előzetes tudásunk válik explicitté, ezt nevezhetjük körkörös jellegű megértésnek. Ugyanakkor pedig ennek a tudatosításának köszönhető, hogy a szöveget a maga másságában tudjuk megérteni.
| |||