„Helyesírás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: tl:Palabaybayan |
a Adam78! Mos' naon mekharaguttá? :) |
||
13. sor:
A helyesírás követésére általában nem vonatkozik törvényi szabályozás; a hivatalos kiadványok esetén és a legtöbb szerkesztőségben, nyomdában azonban általános követelmény ennek betartása. Az egyéb területeken (például [[posta]], [[térképészet]]) egyéb szabványok és konvenciók egészíthetik ki.
A nyelv folyamatosan változik, de a helyesírás általában az állandóságot és az egységességet igyekszik fenntartani (a közkeletű alakváltozatokat általában megengedi). Időnként azonban elkerülhetetlenné válik a megújítása, s ilyenkor alapelveit megőrizve megpróbálják az aktuális követelményekhez igazítani (pl. frissesség, ventilátor, konkurencia stb.)
Az egyes nyelvek helyesírására sajátos '''alapelvek''' jellemzőek,
További kérdések,
* amennyiben latin betűs írású nyelv, akkor a latin ábécében nem szereplő hangjait többjegyű betűkkel fejezi-e ki (mint az angol), vagy [[mellékjel]]es betűkkel (mint például a [[cseh nyelv|cseh]]);
* az önálló fogalmakat kifejező összetételeket különírja-e (mint az angol), vagy egybe (mint a német vagy a magyar);
* az [[elválasztás]] történeti-[[etimológia]]i alapon történik-e (mint az angolban), vagy a kiejtett szótagok alapján (mint javarészt a magyarban);
* az idegen eredetű közszavakat és tulajdonneveket eredeti formájukban
Fontos megjegyezni, hogy számos esetben kompromisszumos megoldásokkal élnek.
28. sor:
A helyesírásnak egyfelől praktikus jelentősége van: egységes jellegénél fogva megkönnyíti az olvasást, a szavak felismerését. Különösen is igaz ez azokra a nyelvekre, amelyek [[szóelemző írásmód]]ot használnak: itt azonnal látszik a szavakon, hogy miből erednek, a kétértelműségeknek jóval kisebb tere marad – ugyanez viszont (legalábbis kezdetben) nehezítheti a hangos felolvasást.
Ezenkívül társadalmi szerepe is jelentős: ismerete, ill. követése vagy ennek hiánya esetenként hatással lehet az illető (szakmai vagy emberi) megítélésére, akár karrierjére is. – A helyesírás egy adott formája része lehet bizonyos fokig a nemzeti identitásnak (például a franciánál); kifejezhet valamilyen szintű elkülönülést (mint az amerikai, a brit angoltól).
A helyesírás megváltoztatásának oka lehet, hogy rég meglévő tendenciákat szentesítsen, vagy hogy új ötleteket ültessen át a gyakorlatba. A módosítás (mértékétől függően) jelentős társadalmi visszhangot kelthet, egyetértésre vagy elutasításra találhat. – A helyesírás közéleti szerepének példája lehet a (németországi) német helyesírás reformja, amelyre 2005-ig volt esedékes az átállás: néhányan örömmel fogadtak, mások viszont, többek közt elismert írók, ill. könyv- és lapnyomdák, elutasították. Ausztria, Belgium, Liechtenstein, Luxemburg, Olaszország és Svájc németül beszélő közösségei szintén mereven elutasítják bevezetését. Az elutasítás okai közé tartozhatott, hogy az új helyesírás az egybeírással különböző alakú és jelentésű szavak közt hozott létre [[homonímia|homonímiát]] (például ''allein stehend'' és ''alleinstehend'' 'egyedül álló' és 'egyedülálló', ezután egységesen egybeírva), bár a szövegkörnyezetből ezután is kiderülhet a különbségük.
A helyesírástól való eltérés szándékos is lehet. Kifejezhet humort, megvetést (például személynevek kisbetűs és egybeírása), vagy éppen alternatív törekvéseket, a tekintély(elvűség) elutasítását; a nyelvi játék(osság) eszköze is lehet. – Az [[írói szabadság|írói]] vagy [[költői szabadság]] fogalmába általában a helyesírást is beleértik.
| |||