„Zenedráma” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Új oldal, tartalma: „A '''zenedráma''' a német ''Musikdrama'' tükörfordítása (nem azonos az olasz ''dramma per musica'' kifejezéssel, mely tulajdonképpen [opera (színmű)|oper…” |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
A '''zenedráma''' a [[német]] ''Musikdrama'' tükörfordítása (nem azonos az [[olasz]] ''dramma per musica'' kifejezéssel, mely tulajdonképpen [[opera (színmű)|operát]] jelent
Wagner műveiben a korábban már [[Monteverdi]] és [[Gluck]] által is megfogalmazott drámai esztétikai elsőbbséget hangsúlyozta a zene fölött és így jutott el a ''Gesamtkunstwerk'' fogalmáig, mely tulajdonképpen zenedrámáit jelöli. A fogalmat először ''Művészet és forradalom'' című [[1849]]-es esszéjében használta először. A ''Gesamtkunstwerk'' fogalma, amelynek bevezetése heves vitákat váltott ki, a maga tekintetében duplán értelmezhető. Lehet semmitmondó, abban az esetben ha csak annyit mond, hogy a zenés drámában a költői szöveg és a színpadi cselekmény nem jelmezes koncert puszta ürügye, hanem a zenével együtt és azzal kölcsönhatásban a dráma szerves része. De lehet fellengzős is, amennyiben annyit jelent, hogy az egymástól elszigetelt részművészetek addigi története csupán hanyatlásuk története és a költészet, zene és festészet kiteljesedését és voltaképpeni jelentését csak a zenedráma alkotóelemeként, az antik tragédia restaurációjaként felfogott szintézisben érheti el. <ref>Wagner fellengzős fogalomalkotása az 1840-es évek szellemének lenyomatát hordozza: a [[Vormärz]] [[hegelianizmus|hegeliánusai]] nagyvonalú történetfilozófiai építményeik kidolgozásakor nem sokat törődtek a tapasztalati, történelmi valósággal. Wagner állításával, hogy a zenedráma mind a [[Shakespeare]]-drámát, mind a [[Beethoven]]-szimfóniát ''megváltja'' és ''megszüntetve őrzi meg'', történetfilozófiai igazságot akart kimondani; evvel nem zárta ki, hogy a történelmi valóságban, az [[empirizmus]] alacsonyabb szintjén továbbra is szülessenek irodalmi drámák és szimfóniák. Tétele úgy értelmezhető, mint [[Hegel]] nevezetes szava a ''művészet végéről''; ez nem műalkotások létét vagy nemlétét állítja, hanem a ''világszellemnek'' a művészetben való jelenlétére vagy hiányára vonatkozik. </ref><ref>Deathridge-Dahlhaus, p.100-102</ref>
|