„Tornyai János Múzeum” változatai közötti eltérés

'''Tornyai János Múzeum''' ('''Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ''') ([[Hódmezővásárhely]], Dr. Rapcsák András <ref>volt Szántó Kovács János utca</ref> utca 16-1816–18. sz., alapítva [[1904]]-–[[1905]].)

A [[20. század]] elején jeles képzőművészek működtek Hódmezővásárhelyen, [[Tornyai János]], [[Endre Béla]], [[Rudnay Gyula]]. Saját művészetük gyakorlásával összefüggésben gyűjtötték a helyi népművészeti értékeket [[Kiss Gyula]] íróval és néprajztudóssal együtt. Múzeum alapítására biztatták Kiss Gyulát. A szerencse is kezükre játszott, a gabonakonjunktúra révén fejlődő mezővárosban [[1904]]-ben ipari és mezőgazdasági kiállítást rendeztek. A vendégek számára pihenő szoba berendezésével bízták meg Tornyai Jánost, népművészeti tárgyakból (festett bútorok, kerámia, hímzés) rendezték be a szobát. Az ipari vásár elmúltával sajnálták a pihenő szobát megszüntetni, Tornyai javasolta a város vezetőinek, hogy a berendezési tárgyakat kérjék el ajándékba a tulajdonosoktól, ha nem lehet, akkor pedig vásárolják meg és létesítsenek múzeumot. Javaslatát elfogadta a város vezetése, így alakult meg [[1904]]-–[[1905]]-ben a hódmezővásárhelyi múzeum, melynek igazgatója Kiss Gyula lett.

Kiss Lajos szorgos munkája révén a múzeum gyűjteménye adományozások, vásárlások révén gyarapodott, mindig kinőtte korábbi helyét, újabb és újabb nagyobb helységeket kellett bérelni a gyűjtemény számára. [[1912]]-ben a szorgalmas néprajztudós, Kiss Lajos a [[Józsa András Múzeum]]tól kedvezőbb ajánlatot kapott, s Nyíregyházára költözött. Ez már figyelmeztető jel is volt a város számára, [[1914]]-ben állami támogatással megvásárolták a Imre József-féle emeletes házat a múzeumnak. Megoldódott a múzeum gyűjteményének raktározása és őrzése, Kiss Lajos távozásával azonban a múzeumi tárgyak gyűjtőmunkájának lendülete megtört. Másod-, harmad állásbanharmadállásban a városházi kistisztviselők voltak megbízva a múzeum vezetésével.

Újabb lendületet adott a múzeum fejlődésének Banner János, régész, egyetemi tanár vezetésével indított másfél évtizedes (1929-19441929–1944) régészeti feltárások sorozata a hódmezővásárhelyi régióban. A város 1000 pengőt biztosított a munkálatokhoz. A [[régészet]]i kutatások helyei: Nagysziget, Kökénydomb, Szalkahát, Kotac-part, Nagyrét, Gorzsa. EzenE helyekről került elő a magyarországi [[neolit]]ikum mintegy 40 ezer darab múzeumi tárgyat számláló lelete. Itt található a legtöbb vidéki neolitikus (újkőkori) anyag. Magukénak mondhatják az egyetemes kultúra értékei közt is számon tartott [[Kökénydombi Vénusz]]t, a Gorzsai Vénusz szobrot, egy neolitikus oltárt és a szikáncsi aranylelet. Az 1400 darabos gorzsai aranylelet [[1963]]-ban került elő, külön kiállítás keretében ekkor mutatták be a közönségnek.

[[1934]]-ben a városi értelmiségiek egy része megalakította a Tornyai János Társaságot, s megünnepelte Tornyai János alkotói munkásságának 50. évfordulóját, és gyűjteményes kiállítást rendeztek tiszteletére. Az idős mesternek 100 pengős életjáradékot szavazott meg a város vezetése. Tornyai János annyira meghatódott szülővárosa e gesztusain, hogy a tulajdonában levő festményeit és grafikáit a múzeumra hagyományozta, mintegy 400 festményt és 400 grafikát, ma is ez a hagyaték képezi a képzőművészeti gyűjtemény alapját.

Helytörténeti muzeális tárgyakban is gazdag gyűjteménnyel rendelkezik, a múzeum. A kulturális élet, a céhek tárgyi emlékeivel és az agrármozgalmak dokumentumaival rendelkezik a múzeum.

A [[II. világháború]] alatt nem érte károsodás a múzeumot, a háború után azonban beköltözött az [[SZDP]] a múzeumi épületbe, s lezajlott a múzeum anyagának egy gyors, szakszerűtlen költöztetése a Kálvin téri Nagy Ernő-féle házba. Sok minden összetört, el is veszhetett. Pár év múltán megszűnt aaz SZDP, s a múzeum visszaköltözött régi helyére, sőt az államosítások révén egy mellette levő házat, a Korda- (Klein-) házat is sikerült megkapni, sőt a könyvtár is külön épületbe költözött. Javultak a körülmények, igazgatóvá a Tornyai János Társaság elnökét, [[Galyasi Miklós]] (1903-19741903–1974) költőt nevezték ki már [[1946]]. [[február 1]].-től. Galyasi Miklós kitűnő szakembereket vett maga mellé, [[Korek József]] (1928-19921928–1992) régészt, [[Kiss Lajos (néprajzkutató)|Kiss Lajos]] néprajztudóst, [[Bodnár Éva]] (1927-19941927–1994) művészettörténészt. [[Galyasi Miklós]] múzeumigazgató javaslatára vette fel [[1951]]-ben a vásárhelyi múzeum a Tornyai János nevét.

Az [[1954]] óta rendszeresen megtartott ''Vásárhelyi Őszi Tárlat'' elindítója Galyasi Miklós volt a körötte élő művészekkel, [[Kurucz D. István]] és [[Almási Gyula]] festőkkel, [[Szabó István]] szobrásszal). Galyasi tevékenységének köszönhető, hogy jeles vásárhelyi művészek visszatelepültek a városba (Németh József, Kajári Gyula, Szalay Ferenc, Végvári Gyula, Fekete János). A Vásárhelyi Őszi Tárlat főleg a helybeli képzőművészeknek jelentett bemutatkozási lehetőséget, de nem volt ez mereven alkalmazva, bemutatkozhatott itt [[Kondor Béla]] is, aki az [[1950-es évek]]ben nem állíthatott ki Budapesten. A [[Vallauris]]salszal való testvérvárosi kapcsolat révén [[1963]]-ban [[Pablo Picasso]] kiállítást (grafika, kerámia) is rendeztek a Tornyai János Múzeumban. A [[zenta]]i múzeummal is folyamatos a kapcsolat (kivéve a délszláv háború időszakát), cserekiállításokat rendeznek.

1961-19911961–1991-ig Dömötör János, művelődéstörténész, művészeti író igazgatta a Tornyai János múzeumot, sikerrel szervezte új kiállító helyek megnyitását. Igazgatásának idején sokat tettek az Erzsébet úti Papi szélmalom megmentéséért, [[1974]]-től létrehozták a [[Csúcsi Fazekas-ház]] kiállítóhelyet, [[1975]]-ben a [[Kopáncsi tanyamúzeum]]ot, mindezek Hódmezővásárhely régi mesterségeit és hagyományos életformáját mutatják be. Szintén az ő igazgatása alatt nyílt meg az [[Alföldi Galéria]] [[1985]]-ben, ezen utóbbi lépéssel több lehetőség nyílt a kortárs művészeti alkotások gyakoribbrendszeresebb bemutatására. A vásárhelyi és alföldi művészeken kívül a mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola munkásságának rendszeres bemutatására is sor kerülhetett. Évi rendszerességgel ismétlődő esemény a [[MKISZ]] kerámia szakosztályának szimpóziuma és kiállítása, és a MKISZ Csongrád megyei szervezetének seregszemléje.

Összefoglalóan néhány fontos adat a múzeumi gyűjtemények múzeumi tárgyait illetően,: a [[régészet]]i anyag 55 ezernél több, a [[néprajz]]i anyag mintegy 8 ezer, a [[képzőművészet]] 4000 felé közeledik, a helytörténeti anyag 6 ezernél több tárggyal van képviselve. A múzeum szakkönyvtári állománya meghaladja a 8 ezer kötetet, s igen figyelemre méltó a [[fényképészet|fotótár]], amely 2 ezernélkétezernél több fotót tartalmaz, sés ugyanennyi diát tartalmaz. Külön említésre méltó a fotótár Phohn kollekciója, amely 1645 db.arab nagyméretű (18 x 2418×24, 13 x 1813×18 cm), a [[19. század|19]].-[[20. század]] fordulóján készített üvegnegatívból áll.<ref>Az adatok 2002-ből származnak, l. ''A hagyomány szolgálatában'' i.m. 190. o.</ref>

* Régészeti kiállítás;

* Népművészeti kiállítás;

* Kiss Lajos emlékszoba.