„Frusztráció” változatai közötti eltérés

''Először'' harminc percen keresztül megfigyelték és regisztrálták a gyerek spontán viselkedését adott játékszerek között, és egy 0–6 pontos skálán értékelték tevékenységének nívóját.

 

 

A ''harmadik'' – frusztrációs – szakaszban a kísérletvezető kiválasztotta azokat a játékokat, amelyekkel a gyerek az első szakaszban játszott, átvitte őket a szoba azon felébe, ahol eredetileg voltak. A szoba két része között egy átlátszó dróthálót feszített ki, és egy jó nagy lakattal a gyerek szeme láttára lelakatolta. A gyerek így láthatta – tőle elzárva – a szép, új játékokat, játszani viszont csak a régiekkel játszhatott.

 

 

{{idézet|A kísérlet alapkérdése az volt, hogy a frusztrációs helyzetben mennyiben változott a gyerek tevékenységi színvonala a kötetlen játékhelyzethez viszonyítva. Az eredmény: a frusztrációs helyzetben, a pontozóskála szerint, jelentékenyen csökkent a gyerekek tevékenységi színvonala. A csökkenés értelmi korban kifejezve átlagban 17 hónapnak felelt meg (a nagyobbaknál 21 hónapnak). Ez azt jelenti, hogy az ötéves, normális körülmények között életkorának megfelelő színvonalon játszó gyerek frusztrált helyzetben úgy játszott, mint egy hároméves.|Mérei – V. Binét<ref>I.m., 66–68. o.</ref>}}

 

===A frusztráció–agresszió hipotézis===

 

==Frusztrációs tolerancia==

 

===PFT===