„Konvergens evolúció” változatai közötti eltérés

A [[szárny]] kifejlődése a konvergens evolúció működésének klasszikus példája. Habár a [[madarak]] és a [[denevérek]] legutolsó közös ősének nem volt szárnya{{forr|date=2008 novemberéből}}, mindkét állatcsoportnál kialakult az evezőszárnyú repülés képessége. A szárnyaik felépítése hasonló, mivel a szárny alakjára ugyanazok a fizikai megszorítások vonatkoznak. A hasonlóságuk az eredetükkel is magyarázható, az evolúció ugyanis csak a meglevő dolgokra hat, így a szárnyak a végtagok módosulásával jöttek létre, melyre a csontvázaik szerkezete szolgál bizonyítékkal<ref name=""SCM2005/>.

A"""" hasonlóság lehet annak eredménye is, hogy a szervezetek hasonló [[niche|ökológiai fülkéket]] töltenek be, azaz hasonló életmódot folytatnak<ref>{{cite web|url=http://www.emc.maricopa.edu/faculty/farabee/BIOBK/BioBookglossC.html|title=Online Biology Glossary|accessdate=20081121}}</ref>. Klasszikus példa erre [[Ausztrália]] [[erszényesek]]ből álló [[fauna (biológia)|faunája]] és az [[Óvilág]] [[méhlepényesek|méhlepényes]] [[emlősök|emlőseinek]] összehasonlítása. A két fejlődési vonal [[klád]]okat alkot — azaz a csoportjukon belül saját közös őssel rendelkeznek, és közelebb állnak egymáshoz, mint bármely más klád tagjaihoz —, e két elszigetelt populációban mégis hasonló életformák alakultak ki<ref name=""SCM2005>{{Cite"" book|last=Conway Morris|first=Simon|year=2005|title=Life's solution: inevitable humans in a lonely universe|doi=10.2277/0521827043|isbn=0-52-160325-0|location=Cambridge, UK|oclc=156902715}}</ref>. Számos egyedi testfelépítésű állat, például a [[kutyafélék]] és az [[erszényes farkas]] vagy a [[repülő mókusok]], egymástól független módon mindkét populációban kifejlődtek<ref>{{cite web|url=http://cas.bellarmine.edu/tietjen/Evolution/convergent_evolution_examples.htm|title=The Spider Lab: The Internet's True Web Page|chapter=Convergent Evolution Examples — Ecological Equivalents|publisher=Bellarmine University Department of Biology|location=Louisville, KY, USA|last=Tietjen|first=B|accessdate=20081121}}</ref>.

Közkedvelt vitatéma, hogy a konvergencia hatásai mennyire érintik az evolúció termékeit. Steven Jay Gould ''Wonderful Life'' című könyvében kijelenti, hogy ha az élet [[magnókazetta|szalagját]] visszatekernénk, és újra lejátszanánk, az élet egész más irányba fejlődne<ref name=""wonderfullife>{{cite"" book|last=Gould|first=S.J.|year=1989|title=Wonderful Life: The Burgess Shale and the Nature of History|publisher=W.W. Norton & Company}}</ref>. Simon Conway Morris ellenben azt állítja, hogy a konvergencia domináns erő az evolúció során, ami hasonló környezeti és fizikai körülmények mellett minden életformára hatással van, mivel létezik egy „optimális” állapot, ami felé az élőlény elkerülhetetlenül fejlődni fog, így jelent meg például az [[intelligencia]] a [[főemlősök]], a [[holló]]k és a [[delfin]]ek esetében<ref name=""SCM2005/>."" A konvergencia hatása nehezen mérlegelhető, így nincs mód a vita objektív lezárására.

Az egyik legismertebb példa a konvergens evolúcióra a [[fejlábúak]] (például a [[kalmárok]]) és a [[gerincesek]] (például az emlősök) [[szem|kameraszeme]]. Az utolsó közös ősük csupán egy nagyon egyszerű fényérzékelő ponttal rendelkezett, ám a fejlődésük során mindkét csoportnál rendkívül kifinomult szervek alakultak ki, melyek közt van egy apró különbség; a fejlábúak szeme eltérő irányban van „bekötve”, az erek és idegek ugyanis a retinájuk hátulsó részén kapcsolódnak, míg az emlősöknél elöl<ref name=""SCM2005/>."" A szerv összetett felépítésétől eltekintve a szerkezeti hasonlóság jól illusztrálja, hogy az olyan biológiai problémáknak, mint a látás, létezik optimális megoldása. Azonban az evolúció kényszerpályára is vezethet, így például a legtöbb [[ízeltlábúak|ízeltlábúnál]] (például a [[rovarok]]nál) összetett szem alakult ki, ami az emlősök kameraszemével összehasonlítva több szempontból is hátrányosnak tekinthető (nem csak a méret és a felbontás tekintetében)<ref name=""Land1992>{{cite"" journal|last=Land|first=M. F.|coathors=Fernald R. D.|year=1992|doi=10.1146/annurev.ne.15.030192.000245|title=The Evolution of Eyes|journal=Annual Review of Neuroscience|volume=15|pages=1–29}}</ref>, bár vannak akik úgy gondolják, hogy a két különböző rendszer meglétének jó oka van. Az összetett szem nagyobb rezgésegyesítő aránnyal rendelkezik, ami az emberi szemmel láthatónál jóval nagyobb sebességű változások észlelését teszi lehetővé<ref>{{cite web|url=http://park.org/Canada/Museum/insects/evolution/evolution.html|title=The evolution of flight|publisher=Museum of Canada|accessdate=2009-03-16}}</ref>. Emellett az elrendezése nagyobb látómezőt biztosít, nagyobb jelfeldolgozási igény nélkül, alkalmazkodva az állat kisebb méretéhez és kisebb agyi jelfeldolgozó kapacitásához<ref>{{cite web|url=http://www.physorg.com/news66562675.html|title=Next-generation cameras inspired by fruit flies and moths|last=Zyga|first=Lisa|date=11th May 2006|work=PhysOrg.com|publisher=Scientific American Partner network|accessdate=2009-03-16}}</ref>. Az ízeltlábúaknál talán azért nem fejlődött ki a kameraszem, mert erre nincs mód a látás minőségének csökkenése nélkül, illetve azért, mert a nagy felbontás nem a legfőbb tulajdonság a rovarok fejlődése során, ugyanis a megfelelő neurális feldolgozóképesség fejlődése nélkül feleslegessé válik<ref>{{cite book|last=Christensen|first=Thomas A.|title=Methods in insect sensory neuroscience |publisher=CRC Press|date=2004|pages=39,40|chapter=2.3.2.1 Spatial resolution and the compound eye |isbn=0849320240|url=http://books.google.co.uk/books?id=RBbxm3yeyMgC&pg=PA39&lpg=PA39&dq=advantages+of+the+compound+eye&source=bl&ots=WM9aLejTV2&sig=l-m9ZJdh6oOxCbbcwAwH6dHqOi8&hl=en&ei=wjq-SfqCF-DDjAe9lsmNCA&sa=X&oi=book_result&resnum=2&ct=result}}</ref>.