„Szentandrási csata” változatai közötti eltérés

Az [[1552]]. évi török hadjáratkor a szentandrási illetve a [[palásti csata|palásti ütközet]]ek voltak egyetlen olyan összecsapások, ahol nyílt [[róna|rónán]] kísérletek meg összecsapástcsatát a törökökkel.

[[1552]] [[tavasz]]án a törökök több mint 30 ezer katonával vonultak [[Magyarország]] ellen. [[Erdély]]ben [[Gianbattista Castaldo]] vezérletével [[Ausztria|osztrák]]-[[németek|német]]-[[spanyolok|spanyol]]-[[magyarok|magyar]]-[[olaszok|olasz]]-[[csehek|cseh]] csapatok állomásoztak már [[1551]] óta,. deA őksereg márellenben a teljes szétesés útján álltakhaladt és a török-[[tatárok|tatár]]-[[románok|román]] csapatok is sakkban tartották őket.<br>

Losonczy feleségének, [[Pekry Anna|Pekry Annának]] üzent, hogy próbáljon erősítést szervezni. Pekry, aki szerette a férjét, ékszereit zálogba adta és a pénzt [[Földvári István]]nak adta, hogy abból katonákat, lőport és élelmet szerezzen. A szegedi bírónak Tóth Mihálynak is korábban küldtek hatezert forintot, amelyből a bíró 200 hajdút tartott meg zsoldban., Ezekakik máregy korábbankorábbi istörök szolgáltakellen nálavívott szegedi összecsapásból maradtak.<br>

Tóth reménykedett abban, hogy kicsiny seregével behatolhat a várba. Katonáival nem közölte egyértelműen a hadjárat célját és szándékát, mivel a kevéssé képzett hajdúknak rögvest inába szállt volna a bátorságuk, ha megtudják, hogy a török fősereg ellen kellettblokádját volnakell vonulniukáttörtniük.<br>

Tóth csapata Arad alatt táborozott le, ő maga 500 lovassal indult el Temesvár felé, s mikor átkelltek a Maroson, Tóth közölte velük mi a célja. A hajdúk megrémültek és zúgolódni kezdtek, s minél közelebb kerültek a törökökhöz, annál jobban lazult a fegyelem. és többenTöbben már ekkor futni akartak. Tóth könyörgött hozzájuk, hogy maradjanak a helyükön, később már fenyegetni kezdte őket, sőt veréssel próbálta meg jobb belátásra bírni a gyáva hajdúkat.<br>

Hamarosan, mikor elérték Temesszentandrást, ismét szét akartak oszlani. Ekkor a közelben álló török őrszemek figyelmesek lettek rájuk és azonnal riadóztatták az egyik lovasegységüket. A jóval nagyobb ellenséges oszmán hadtest azonnal és meglepetésszerűen rájuk támadtaktámadt. A hajdúk egész idáig gyalog, lovaik kantárját kezükbe tartva haladtak és sokuknak még ideje sem maradt nyeregbe kapni, menten lekaszálták őket a fürge török lovasok. Egyedül csak Tóth harcolt vállvetve a törökök ellen, hanem mikor sebet kapott ő is menekülni kezdett, de csak nehezen bírt elvánszorogni.