„Arab filozófia” változatai közötti eltérés

a
Bot: következő hozzáadása: vi:Triết học Hồi giáo; cosmetic changes
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (link, korr)
a (Bot: következő hozzáadása: vi:Triết học Hồi giáo; cosmetic changes)
[[Fájl:Averroes.jpg|200px|bélyegkép|jobbra|[[Averroës]]]]
 
Az [[iszlám]]on belül létrejött filozófiát '''arab filozófiának''' vagy ''iszlám filozófiának'' (الفلسفة الإسلامية) szokás nevezni, mivel a képviselői – akár [[arabok]], [[Perzsa|perzsák]] vagy [[török népek|török]]ök voltak – műveiket arabul, az [[iszlám vallás]] klasszikus nyelvén írták.
 
Az arab filozófia kezdetei a [[VIII. század]] elejére tehetők, amikor nyelv- és írástudó arabok görög bölcseleti műveket kezdtek lefordítani [[arab nyelv]]re. A görög filozófia azonban már ismert volt az arab világban, a fordítások megjelente előtt is: szájhagyomány útján már ismerték például [[Arisztotelész]] vagy [[Platón]] bölcseletét is.
 
Keleten a filozófia csak akkor vált a szellemi élet részévé, amikor az iszlám gondolataival kapcsolatba került, amikor a filozófusoknak és a teológusoknak a párbeszéde szükségessé vált.
 
== Kalám és mutakallimún ==
Akik nemcsak a vallási problémákkal foglalkoztak, hanem [[metafizika]]i kérdésekkel is, azokat az arab filozófiatörténet a ''mutakallimūn'', azaz: 'beszélők' szóval jelöli meg. A mutakallimūn a a vallás által vitathatatlannak tartott kérdéseket vitatták meg. Tevékenységüket a ''kalām'' (beszéd) névvel jelölték meg. Az ortodox tanítókkal szemben ellenvetésekkel léptek fel, amikor a hitben olyan dolgokat találtak, amelyek az észnek nem feleltek meg. A mutakallimūn [[Aszkéta|aszkéták]] voltak, ''[[mutazila]]'', azaz (minden földitől) visszahúzódók, akik elutasították az ortodoxia képzeteit.
 
=== Filozófiájuk ===
 
Istent mindenekfölötti jónak és igazságosnak képzelték: a halál után mindenkit megjutalmaz vagy megbüntet cselekedetei szerint. Egyes muctazilita mesterek szerint még a vétek nélkül szenvedő állat evilági megpróbáltatásai is kárpótlást nyernek a túlvilágon. Egy cselekedet nem attól helyes vagy helytelen, mert Isten megparancsolta vagy tiltotta azt (ez az ortodox formula). Isten bölcsessége az ésszel áll összhangban. A természet törvényei nem szilárdak. Bár úgy tűnik, hogy ugyanazok az okok ugyanazt okozzák, ez valójában csak látszat: Isten akarata bármikor "szétszakíthatja" az ok-okozat láncolatot. Isten minden pillanatban megújítja a természeti funkciókat, amelyeket azután a filozófus törvényszerű szükségszerűségre vezet vissza.
 
A mutakallimūn-ok hittek a lélek visszatérésében: a lelkek alacsonyabb rendű formákból fejlődnek egyéni emberi lélekké, aminek majd fel kell emelkednie az ősforráshoz. Az emberi lélek célja az, hogy "''a helyes megismerés és a jámbor cselekedetek''" által megtisztuljon a földi börtönéből és visszatérjen égi honába. Tanuk a [[plótinosz]]i filozófiára támaszkodott.
 
== Arab filozófusok ==
=== Al-Kindi ===
{{csonk-szakasz}}
=== Al-Fárábí ===
[[Abú Naszr Muhammad al-Fárábí|al-Fárábí]] (kb. 875–950) orvos és filozófus, Arisztotelész és az [[újplatónizmus]] szintézisére törekszik. Átfogó metafizikai leírást fejt ki a világról, amelyben összekapcsolja a [[plótinosz]]i emanációs gondolatot az intellektus arisztotelészi tanításával.
 
=== Avicenna ===
[[Avicenna]] (Ibn Szina, 980–1037) al-Fárábí gondolatvilágára épít. Metafizikájában különbséget tesz a lét között, amely ''szükségszerűen'' önmagában van (Isten), és a lét között, amely szükségszerűen más által létezik.
 
Avicenna szerint Isten egy szellemi lényeget alkot meg, mégpedig az örökkévalóságtól fogva. Isten az egyedüli olyan létező, akinél az esszencia (lényeg) és az egzisztencia ([[létezés]]) nem választható szét, ezért Isten szükségszerűen és csakis önmagában létezik. Minden más múlandó. A világ teremtése hierarchikusan ment végbe: legalacsonyabb fokon a tevékeny intellektus jön létre, amelynek az a feladata, hogy az ember receptív intellektusát megvilágítsa és a földi anyagnak formát adjon. A világ megismerése lehetséges az ember számára, mivel az emberi szellem és a fizikai tárgyak azonos forrásból származnak.
 
=== Al-Ghazali ===
[[Al-Ghazáli]] (kb. 1058–1111) a filozófia határait próbálta kimutatni a vallással kapcsolatban. A filozófusok ellentmondásai ''(Tahāfut alfalāsifa)'' – vagy héber és latin fordításának ismertebb címével: ''destructio philosophorum'' – az arisztotelészi iskola metafizikai, természettani és pszichológiai kérdéseinek hiányosságait és tévedéseit próbálta bizonyítani.
Al-Ghazali a filozófia ellen: "A vallás nagyobb kárt szenved azoktól, akik más utakon járva támogatják, mint azoktól, akik a vallás útjain haladva támadják". Különösen három filozófiai tant támad: a világ örökkévalóságáról szóló tant, a halál utáni élet tanát és a feltámadás és végső ítélet tanát.
 
=== Averroes ===
[[Averroes]] (Ibn Rosd, 1126–1198), Arisztotelész kommentárokat irt legfőképpen. Filozófiájában az iszlám vallás és a filozófia egységességének a megteremtésére törekszik, melyben megkülönbözteti a [[Korán]]-értelmezések különböző fokait, amelyek az ember mindenkori felfogóképességének felelnek meg.
 
 
== Forrás ==
* [http://mek.oszk.hu/03400/03418/03418.htm#17 Arab filozófia (szöveggyűjtemény)]
{{filozófia}}
{{csonk-dátum|csonk-fil|2006 szeptemberéből}}
 
{{Portál|filozófia|}}
{{Link FA|ar}}
 
[[Kategória:Iszlám]]
[[Kategória:Arab filozófia]]
 
{{Link FA|ar}}
 
[[en:Islamic philosophy]]
[[sv:Muslimsk filosofi]]
[[tr:İslâm felsefesi]]
[[vi:Triết học Hồi giáo]]
[[zh:伊斯兰哲学]]
158 299

szerkesztés