„Höchstädti csata (1704)” változatai közötti eltérés

[[1703]]-[[1704]] a [[Habsburg Birodalom]] egyik legnehezebb időszaka volt. A francia hadsereg invázióval fenyegetett, valamint egyesült a [[Bajorország|Bajor választófejedelemség]] csapataival, [[Rákóczi Ferenc]] felkelése a keleti országrészt fenyegette, sőt [[Észak-Itália]] felől is inváziós veszély fenyegetett. A veszélyt felismerve, [[John Churchill]], Marlborough grófja, a [[Hollandia|Hollandiában]] állomásozó szövetséges seregek parancsnoka elhatározta, hogy megállítja a [[Duna]] völgyében előretörő francia-bajor seregeket. Tervét a holland szövetségesek nem támogatták, mert féltek, ha kiviszi csapatait a régióból, a franciák lerohanják Hollandiát is.<br>▼

A valóságban a szövetségeseknek, ha nem akarták elveszteni a háborút, egyetlen választása volt: [[Bécs]] megmentése, hiszen a császárváros elestével szétesik a franciaellenes szövetség, és [[XIV. Lajos]] akadálytalanul biztosíthatja a spanyol trónt utódainak, ami az angolok számára elfogadhatatlan volt. Marlborough éppen ezért azonnal elindult, és mind a hadtápot, mind az ellenség megtévesztését példamutatóan szervezte meg. Felvonulási útvonala mentén lerakatokat létesített, ahol a katonákat felszereléssel és élelemmel látták el, így a seregnek nem magának kellett az ellátmányt rekvirálnia. Ez növelte a csapatok morálját és gyorsította haladásukat. Mivel a herceg egymaga volt a hadtáp parancsnoka és a hadsereg fővezére, a ellátás tökéletes összhangban volt az útvonaltervvel (nem úgy, mint például a franciáknál). Marlborough nem csak a francia sereget tévesztette hadműveleteivel és irányváltásaival, de összezavarta a holland kormányt is, amely úgy tudta, hogy az angol-holland csapatok csak előrébb vonulnak a [[Németalföld]]et fenyegető franciák ellen.<br>▼

Marlborough seregei öt hét alatt 400&nbsp;km-t tettek meg, és a [[Duna]] felső folyása mentén megkörnyékezték a francia seregeket. [[Tallard]] gróf kitért az összeütközés elől, helyette egyesült [[II. Miksa Emánuel]] bajor választófejedelem csapataival, míg [[John Churchill]] erői a [[Savoyai Jenő]] vezette osztrák fősereggel találkoztak. Itt kezdődött kettejük kapcsolata, ami a háború és életük végére kiváló munka- és baráti együttműködéssé alakult.▼