„Cserzőanyag” változatai közötti eltérés

# Cserzőanyagok, melyek mind ''pyrogalloltpirogallolt,'' mind ''pirokatechint'' tartalmaznak; ilyenek a tölgyfacser és a ''valonea'' cserzőanyagai, melyek a bőrön fehér lerakódást adnak, és a vassókat kékes-feketére festik. E szerint a cserzőanyagok beoszthatók olyanokra, melyek kékes-fekete színeződést adnak.

Kémiailag ezekről a testekről még keveset tudunk. Általában véve feltehető, hogy a cserzőanyagok több hidroxilcsoportot tartalmazó benzoesavaknak éterszerű anhidridjei. E feltevés nyomán igen sok ilyen termék létezésére következtethetünk. S tényleg a különböző növényekben és növényrészekben a legkülönbözőbb cserzőanyagok találhatók s ezekből cserzőanyag elő is állíthatók. Hígított kénsavval, v. sósavval, főzve, vagy bizonyos élő fermentumok hatása alatt a cserzőanagokcserzőanyagok különböző módon bomlanak szét. Sok cserzőanyagból cukor lesz, mely azonban gyakran a cserzőanyaggal kevert tisztátalanító anyagoktól származik. A pirokatechin cserzőanyagból oldhatatlan veres-barna festék, phlobaphenek nyerhető; a pirogallol cserzőanyag ellenben vagy a gallussavatgalluszsavat C₆H₂ (OH)₃ COOH, vagy pedig az ellagsavat (C₁₄H₈O9) – a «bloom»-nak nevezett fehér lerakodás a bőrön, illetve ezeknek a keverékét – szolgáltatjuk. A tölgyfacserből és a valoneából az ellagsav mellett azokat a veres-barna testeket is nyerhetjük, melyek bizonyos körülmények között [[galluszsav]]at is adnak. Ezekből a vörös színű testekből készíthetjük a protokatechusavat. Azok a cserzőanyagok, melyek a vasoldatokat zöldre festik, (a pirokatechin származékai) normális termékei azon növényeknek, melyekben előfordulnak, míg a cserzőanyagok azon csoportja, melynek hozzátartozói a vasoldatokkal kékes-fekete színeződést adnak, többnyire a növényrészek kóros eltávozásának a termékei, amiért is ezeket, bár helytelenül, patológ cserzőanyagoknak nevezték el.

Gubacs, melynek három faját különböztethetjük meg, ú. m. a levantini (török) gubacsot, a magyar gubacsot (Knoppern) és a khinai (japáni) gubacsot. Ezen különböző gubacsféléknek a csersavtartalma igen nagy. Jó levantini gubacsban egészen 60%-ig van tannin, a khinai gubacs tannin-tartalma 70%-ig is rughat. A gubacsokban a tanninon kivül még egy glikozid, a glikotanninis van. Gubacs-behozataluk 1890. volt 13 120 q, 339 875 frt értékben, kivitelünk pedig kitett ugyancsak 1890. 32 464 q. 910 992 frtot. Gambir, kockás katechu v. Terra Japonica (franc. gambir, cachon janue; ang. pale catechu), az Uncaria Gambir és az U. acida leveleinek (Indiában nyert) kivonata. Tartalmaz 36-40% csersavat, mely csaknem egészen katechinből áll. A gambir igen jó cserzőszer, mely a bőrt hamar áthatja, rendesen más cserzőszerekkel keverve használják. A legjobb gambir az, melyet Szumatrából hoznak. Hemlock (Abies canadensis) kérge közel 14% csersavat tartalmaz. Körülbelül 30 év óta ebből a kéregből kivonatot is készítenek, melyben 18-25% sötétveres csersav van, ettől a bőr sokkal szilárdabbá és nehezebbé lesz. A Kino nevü cserzőszert nálunk is használják. A kinonak különböző fajai vannak. Ezek a kinofajok szabad pirokatechinen kivülkívül a katechinnel rokon csersavakat tartalmaznak. Mimosa kéreg (Wattle-bark), számos Ausztráliában honos Acacia-faj; kérge jelentékeny mennyiségümennyiségű sötét-veres mimo-csersavat tartalmaz, amely kemény és nehéz bőrt ad, ha tömény állapotban használják, ugyhogy puha felsőbőrt csakis hig oldatokkal szabad kicserezni. Myrobalanok alatt a Terminalia némely fajának gyümölcsét értjük. Főleg az Indiában található T. chebula és T. Bellerica, melyek gyümölcse 30-35% galluscsersavat és ellagencsersavat tartalmaz, kedvelt cserzőszereket szolgáltatnak, amennyiben puha bőrt adnak, melynek, ha jófajta myrobalanokkal cserezték, élénk sárga színe van. A szárított gyümölcsöket tájszólással har-nak, harra-nak, bahera-nak nevezik; ezeket a kelmefestésre, cserzésre azonban nem használják. Tölgyfa-cser (franc. écorces de Chęne, ang. oak-barks, ném. Eichenrinden, Lohe). Néhány tölgyfa kérge mint cserzőanyag igen értékes. Ezek főleg a közönséges tölgyfa (Quercus Robur válfajaival, a Q. sessiflorával és Q. pedunculával), a Q. Suber, a Q. Flex és a Q. Castanea. Ezek a fakérgek, ami a velük készitett bőr minőségét illeti, a legértékesebb cserzőszerekhez tartoznak, mivel a bennök foglalt csersav igen hathatós, a cserzésre kiválóan alkalmas és mivel a tölgyfa igen elterjedt fanem s így szállitása is kisebb költséggel jár. Ez a cserzőszer a bőrt nehezebbé nem teszi, azonban a kéreg kezelése kényelmetlen, mivel csak 10-12% tannint tartalmazván, nagy tért foglal el. A tölgyfacser a bőrt veresbarnára festi s rajta nagymennyiségü lerakódást (virágot, bloom) képez, ez a cserzőszer gallussavat alig tartalmaz. A tölgyfakéregnek említett jó tulajdonságai dacára hazai talpbőrgyárosaink jobban szeretik a fenyőcsert alkalmazni, mivel a tölgyfacser használata mellett a cserzőeljárás hosszabb (körülbelül 2 év), s így több befektetésre és forgó tőkére van szükség. Különben is nálunk a merevebb talpbőrt keresik s ezen merevség fenyőcserrel való cserzés mellett inkább biztosítható.