„Nicolas Jean-de-Dieu Soult” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
6. sor:
 
== Élete és pályafutása ==
Paraszt szülőktől származott s mint közember lépett [[1785]]-ben a francia seregbe. A forradalmi háborúkban gyorsan lépett előre a ranglétrán, [[1794]]-ben már [[dandártábornok]]. Különösen az [[1799]]-es svájci hadjáratban és [[1800]]-ban [[Genova]] védelmében tűnt ki. [[Napóleon]] császár [[1804]]-ben [[tábornagy|marsallá]] nevezte ki, [[1805]]-[[1807]] között a 4-ik hadtestet vezette az [[austerlitzi csata|austerlitzi]], a [[jénai csata|jénai]] és az [[Eylaui csata (1807)|eylaui csatákban]]. A [[tilsiti béke]] után ([[1807]]) [[Dalmácia]] hercegévé nevezte ki [[Napóleon]]. [[1808]]-ban a [[spanyolország]]i hadsereget vezette. [[1809]]-as hadjárata [[Portugália]] ellen nem sikerült, de [[1810]]-ban [[Cadiz]]ig szorította a spanyolokat. [[1813]]-ban a [[bautzeni csata|bautzeni csatában]] a centrumot vezette, ezután ismét [[Spanyolország]]ba ment. Itt azonhan [[Arthur Wellesley|Wellington]] visszaszorította és utoljára [[Toulouse]] mellett ([[1814]]. [[április 10.]]) aratott rajta győzelmet. [[XVIII. Lajos]] [[1814]]. decemberben [[hadügyminiszter]]ré nevezte ki, [[Napóleon]] visszatérése után annak vezérkari főnöke lett s részt vett a [[ligny-i csata|lignyi]] és [[waterlooi csata|waterlooi csatákban]]. [[1816]]-[[1819]] között száműzetésben élt, [[1827]]-ban pairi rangra emelkedett, [[1830]]. novemberben [[Lajos Fülöp francia király|Lajos Fülöp király]] [[hadügyminiszter]]ré nevezte ki s [[1832]]-[[1834|34k34]]özött között [[miniszterelnök]] is volt. [[Thiers]] visszalépése után [[1840]]. októberben újból a kormány élére állottállt és hadügyminiszter is lett. [[1847]]-ben mondott le végleg s ekkor a [[Franciaország]] főtábornagya címet kapta.
 
Soult [[Napóleon]] legkiválóbb hadvezérei közé tartozott, ki kevés tanultságát éles eszével és vitézségével egyenlítette ki. Emlékiratainak egy részét fia, Hector Napóléon adta ki: Histoire des guerres de la Révolution 1854, 3 köt.