„Személyes névmás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
Azokban a nyelvekben, amelyek fejlett [[ige]]ragozási rendszerrel rendelkeznek (például [[Latin nyelv|latin]], [[Spanyol nyelv|spanyol]]), az [[alany]]i funkciójú személyes névmások használata az igével opcionális; általában csak az alany személyének kihangsúlyozására szolgál (például spanyol ''Te digo la verdad.'' ’Elmondom neked az igazat’ / ''Yo te digo la verdad.'' ’<u>Én</u> mondom el neked az igazat.’ vagy ’Én az igazat mondom neked.’, attól függően, hogy milyen erős [[Hangsúly (nyelvészet)|hangsúlyt]] kap az alany). Vannak olyan nyelvek azonban, amelyekben az igealak nem képes jelölni a személyt, így ezekben a személyes névmás használata mindig kötelező az igével (például [[Angol nyelv|angol]]: ''I tell you the truth.'' ’Elmondom neked az igazat.’, ''We tell them the truth.'' ’Elmondjuk nekik az igazat.’ vagy [[francia nyelv|francia]]: ''Je te dis la vérité.'', ''Nous leur disons la vérité.)''.
A személyes névmások a [[mondattan]]i funkciójuknak megfelelően változhathatják az alakjukat (ez főleg az [[Agglutináló nyelv|agglutináló]] és a [[Flektáló nyelv|flektáló]] nyelvekre jellemző). A ragozott alakok száma nyelvenként változó; például az angolban legfeljebb két alakot különböztetnek meg ''(I / me, he / him, she / her, we / us, they / them)'', de csak egyetlen második személyű alak van ''(you)''; a spanyolban a lehetséges alakok száma személyenként változó – a [[nem (nyelvtan)|nemek]] szerinti [[flexió]]t nem számolva kettő és öt között van ''(yo / me / mí [conmigo], tú / te / ti [contigo], él / le / lo / se / sí [consigo], nosotros / nos, vosotros / os, ellos / les / los / se / sí [consigo]''; közülük az elsők és az utolsók az ún. hangsúlyos alakok, a többi csak igével használható)
Bizonyos nyelvekben a személyes névmások hiányosak, azaz nem minden személyre vannak meg. A latinban például nem létezett harmadik személyű személyes névmás; szerepét az ''is, ea, id'' [[mutató névmás]] töltötte be (az [[újlatin nyelvek]] harmadik személyű névmásai, valamint határozott [[névelő]]i szintén latin mutató névmások folytatásai).
| |||