„Quaestor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: uk:Квестор |
|||
22. sor:
[[Kr. e. 265]]-ben, mire Róma már uralta egész [[Itália|Itáliát]], ebből fakadóan pedig a pénzügyek felügyelete komplikáltabb lett, a quaestorok számát ismét duplájára emelték. Egyiküket sorsolással nevezték ki ''quaestor ostiensis''nek, akinek a főváros [[gabona]]ellátását kellett biztosítania, ezért székhelye [[Ostia]], Róma kikötővárosa volt. Másik három quaestort szétküldtek Itáliába a helyi adó- és pénzügyek intézésére.
A provinciákban a [[propraetor]]i és [[proconsul]]i rangú helytartókat is quaestorok kísérték. [[Szicília]], az első tartomány pénzügyeiért két quaestor felelt a korábbi [[görögök|görög]]-[[pun]] felosztásnak megfelelően (székhelyük [[Lilybaeum]] és [[Siracusa|Syracusae]]). A quaestorok ellenőrizték a tartományokban működő [[publicanus]]ok (adóbérlők) ténykedését is.
[[Lucius Cornelius Sulla]] húszra, [[Julius Caesar]] pedig negyvenre emelte a quaestorok számát [[dictator|dictaturájuk]] idején. [[Kr. e. 49]]-ben viszont nem választottak quaestorokat, és ettől kezdve a kincstár (az aerarium, mivel a későbbiekben létrejövő császári [[fiscus]]t [[libertinus]]ok vezették) hol a [[praetor]]ok, hol ismét a quaestorok felügyelete alá tartozott. Quaestorok azonban a legkésőbbi időkig szerepet kaptak mind a fővárosban, mind a senatusi provinciákban.
[[Claudius]] azon rendelkezése, miszerint minden hivatalba lépő quaestor [[gladiátor]]játékokat köteles rendezni, a címet csak a leggazdagabbak számára tette elérhetővé. [[Vespasianus]] idején az államkincstárat összevonták a császári magánkincstárral, [[Diocletianus]] átszervezésével pedig a tartományokban sem jutottak többé szerephez a quaestorok. Mindazonáltal a cím tovább létezett, így például quaestori titulust viselt az a tisztviselő, aki a császár rendelkezéseit közvetítette a senatus felé.
| |||