„VII. Bonifác (ellenpápa)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: ru:Бонифаций VII (антипапа) |
a Bot: következő hozzáadása: hr:Bonifacije VII., protupapa; cosmetic changes |
||
2. sor:
'''VII. Bonifác''', vagy eredeti nevén ''Franco Ferrucci'' volt az egyház történetének 14. ellenpápája. A [[VI. Benedek pápa]] pontifikátusa alatt kitört császárellenes lázadás felforgatta az örök várost, és még évekig nem is hagyta nyugodni [[Róma]] nemeseit. Franco kétszer is a [[pápa (egyházfő)|pápai]] trónra került, de sohasem legálisan. Hosszas hatalomhajhászása többeket eltiport, amiért keserű vég várt rá.
Rómában látta meg a napvilágot, apját ''Ferrucius''nak hívták. A történelem lapjai némák maradtak személyéről mindaddig, amíg a ''Crescenti'' család [[I. Ottó német-római császár|Nagy Ottó]] császár halála után egy évvel, [[974]] [[június]]ában felkelést nem szít a városban a német befolyás ellen. Ez egyben azt is jelentette, hogy a nagyhatalmú család és támogatóik elsőszámú ellenségévé vált maga az [[pápa (egyházfő)|egyházfő]], [[VI. Benedek pápa]] is. A régi uralom visszaállításáért harcba álló rómaiak az [[Angyalvár]] tömlöceibe vetették Benedeket, és a [[bíboros]]-[[diakónus]] Franco atyát tették meg a [[keresztény]] egyház fejének. Franco hamarosan felvette a ''Bonifác'' nevet, majd utasítást adott, hogy fojtsák meg a raboskodó pápát, mert addig nem szentelhetik fel legálisan egyházfőnek, és ha késlekednek, az ifjonti császár, [[II. Ottó német-római császár|II. Ottó]] karjai elérik az örök várost.<br />
A krónikák szerint ''Bonifác'' [[974]]-ben egy jó bő hónapot töltött el a [[Laterán]]ban, de nem szentelték fel pápává. Ekkor megérkezett Rómába a császár egyik követe, ''Sicco'' [[gróf]], aki hosszas megbeszélések során kiharcolta, hogy a római pápaválasztó zsinat [[VII. Benedek pápa|VII. Benedeket]] ültesse [[Szent Péter]] trónjára. Benedek császárhű volt, de nemesei származása miatt a rómaiak jelentős része is elfogadta. ''Bonifác'' uralmának [[október]]bven véget vetettek. Az ellenpápa bukását látva elmenekült a városból, de előtte kifosztotta a ''[[Vatikán]]1 Bazilikát''. Busás zsákmányával [[Konstantinápoly]]ba menekült, ahol a császár kegyeibe fogadta.
[[Bizánc]]i száműzetése során Benedek kiátkozta őt, de ''Bonifác'' híveinek felbuzdításával és a konstantinápolyi császár támogatásával többször is lázadást szervezett ellene. Azonban az idő igazán akkor érkezett el a visszatérésre, amikor Benedek halála után nemsokára, [[983]]. [[december 7.|december 7-én]] II. Ottó császár is örök álomra szenderült. Mire Rómába érkezett a pápaválasztó zsinat már hivatalába iktatta [[XIV. János pápa|XIV. Jánost]]. ''Bonifác''nak [[984]] [[április]]ában sikerült megdöntenie János trónját, és a szerencsétlen egyházfőt az Angyalvár várbörtönébe vetette, ahol négy hónappal később éhenhalt (mások szerint megmérgezték). <br />
A hatalomvágy megszállottjává vált ''Bonifác'' ebben az időben. A klérus nem akarta legálisan felszentelni hivatalába, és a megrendült nép sem segítette a vad ''Bonifác'' céljait. Ő azonban legitimnek tartotta uralkodását, amelynek kezdetét VI. Benedek elűzésétől ([[974]]) számította. Több mint egy évig tartott ''Bonifác'' rémuralma, amikor [[985]]. [[július 20.|július 20-án]] hirtelen meghalt. Ennek okát aztán sokan találgatták, de fény sosem derült a hirtelen halálesetre.<br />
Miután ''Bonifác'' meghalt, a feldühödt tömeg elragadta a holttestet, és rémes bosszút álltak az ellenpápán. Végigvonszolták földi maradványait a város utcáin és végül meztelenre vetkőztetve, sebekkel borított testét [[Marcus Aurelius]] szobra elé vetették, amely akkoriban a lateráni palota előtt állt. Másnap reggel a klérus emberségből eltávolította a testet, és keresztény szokások szerint eltemette azt.
21. sor:
[[fr:Boniface VII]]
[[gl:Bonifacio VII, antipapa]]
[[hr:Bonifacije VII., protupapa]]
[[id:Anti-Paus Bonifasius VII]]
[[it:Antipapa Bonifacio VII]]
| |||