A VK–1 kétrészeskétoldali beömlésű centrifugálkompresszoros kialakítású. A centrifugálkompresszor miatt a hajtómű kedvezőtlenül nagyobb átmérőjű volt, mint a korabeli axiálkompresszoros hajtóművek, ezt valamelyest kompenzálta a kétoldali beömlés, valamint az, hogy egyetlen kompresszorfokozattal elő lehetett állítani a szükséges nyomásviszonyt, így tehát rövidebb géphossz adódott az axiális kompresszorokkal szerelt gázturbinákkal szemben. Ennek negatív kihatása volt a hajtóművet alkalmazó repülőgépekre is, mert azok a nagyobb helyigénye miatt áramlástanilag kedvezőtlenebb, vastagabb törzzsel készültek. 9 db csöves égéstérrel rendelkezik, amely mögött egyfokozatú turbina helyezkedik el. A VK–1F utánégetős változatában a fúvócsőben az utánégető fúvókái kaptak helyet. A hajtómű 3 percig működhetett utánégetős üzemmódban. A VK–1 üzemidő-tartaléka az első sorozatoknál mindössze 100 üzemóra volt, ezt később 150, majd 200 üzemórára sikerült növelni.
