„The Allman Brothers Band” változatai közötti eltérés

{{tataroz}} le, KÉSZ van (+ néhány forrás, Crowe-cikk, Majdnem híres) :)
a (Bot: következő módosítása: sr:Allman Brothers Band)
({{tataroz}} le, KÉSZ van (+ néhány forrás, Crowe-cikk, Majdnem híres) :))
{{tataroz}}
 
{{Együttes infobox
| együttes neve = The Allman Brothers Band
== Az együttes története ==
=== A kezdetek ===
Az Allman Brothers Band [[1969]]. március 26-án alakult a [[florida]]i [[Jacksonville]]-ben. Az első felállás tagjai [[Duane Allman]] [[gitár|szóló-]] és [[slidegitár]]os, [[Gregg Allman]] énekes-[[orgona (hangszer)|orgonista]], [[Dickey Betts]] szólógitáros, [[Berry Oakley]] [[basszusgitár]]os, [[Butch Trucks]] és [[Jai Johanny "Jaimoe" Johanson]] [[dobfelszerelés|dob]]osok voltak. Az Allman testvérek korábban az Escorts, az [[Allman Joys]] és a [[The Hour Glass]] nevű formációkban játszottak. Az Hour Glass két kevéssé sikeres nagylemezét a [[Liberty Records]] adta ki. A kiadó [[1968]]-ban azzal a feltétellel engedte el az együttest, hogy Gregg [[Klaifornia|Kaliforniában]] marad és felvételeit ők adják ki. Duane az [[alabama]]i [[Muscle Shoals]]-beli Fame Studios-ban stúdiózenész lett, és olyan művészekkel dolgozott, mint [[Aretha Franklin]], [[Wilson Pickett]], [[King Curtis]] és [[Johnny Jenkins]].<ref name="allmusic">{{cite web|url=http://www.allmusic.com/cg/amg.dll?p=amg&sql=11:jifwxqw5ldae~T1|title=''The Allman Brothers Band''|last=Eder|first=Bruce|publisher=allmusic.com|accessdate=2009-04-24}}</ref> Ebben az időben [[Otis Redding]] korábbi menedzsere, [[Phil Walden]] javaslatára Allman saját együttes szervezésébe kezdett. A stúdiómunka mellett Jacksonville-ben Dickey Betts, Butch Trucks és Berry Oakley társaságában kezdett zenélni. A formálódó együttes másik gitárosi posztjára [[Eddie Hinton]]t, a Muscle Shoals egy másik gitárosát kérték fel, de ő inkább a stúdió csapatát választotta. Ekkor Duane Jaimoe-t, egy régi dobos ismerősét hívta zenélni, és így létrejött az együttes alap felállása. A [[Los Angeles]]-ben élő Gregg Duane hívására viasszatért, hogy „énekeljen és gyarapítsa a létszámot”. Az új formáció Walden [[Capricorn Records]] nevű kiadójához szerződött.<ref name="allmusic" />
 
Debütáló albumuk megjelenése előtt az ABB az ország déli részén adott koncerteket. A ''[[The Allman Brothers Band (album)|The Allman Brothers Band]]'' című nagylemez 1969 novemberében jelent meg és a kritikusok részéről kedvező fogadtatásban részesült; a viszonylag szűk rajongótáboron kívül nem váltott ki komolyabb érdeklődést, így csak a [[Billboard 200|Billboard Top 200]]-as listájának 188. helyéig jutott. Az albumot záró ''[[Whipping Post]]'' az együttes legismertebb dala, ami koncerteken akár 20 percnél is hosszabbra nyúlt.
1971. október 29-én [[Duane Allman]] motorbaleset áldozata lett Maconben, a Hillcrest és a Bartlett kereszteződésében. Egy csöveket szállító kamiont akart megelőzni, amikor az keresztbe fordult előtte, a motor pedig a kamion hátuljának csapódott. A zenészeket lesújtotta társuk és vezetőjük halála, de néhány hét elteltével a folytatás mellett döntöttek. Ebben az is közrejátszott, hogy Duane halála előtt négy nappal az ''At Fillmore East'' [[aranylemez]] lett, az FM rádióadók pedig a 10-20 perces felvételeket is lejátszották. Az ABB [[de facto]] vezetője Berry Oakley lett, aki megpróbálta összetartani az együttest.
 
Az ABB Duane nélkül fejezte be az [[1972]] februárjában megjelent ''[[Eat a Peach]]'' című dupla nagylemez felvételét. Az album kilenc dala három csoportba osztható: három dalt még Duane-nel vettek fel, másik hármat nélküle, a koncertfelvételek pedig a márciusi Fillmore-beli fellépéseken készültek, de nem kerültek fel az ''At Fillmore East''-re. Néhány új dal – például a ''Blue Sky'' és a ''Melissa'' – hangzása valamivel lágyabb volt a régieknél; az albumot nyitó ''Ain’t Wastin’ Time No More''-t Gregg nem sokkal testvére halála után írta, és a szomorú tényekkel való megbékélésről szól. A három koncertfelvétel központi darabja a 34 perces ''[[Mountain Jam]]'', ami a nagylemez eredeti kiadásán két részben, a második és negyedik oldalon szerepelt. [[Greil Marcus]] így írt az album egyes részeiről: ''„akár az eső utáni örömünnep… időtlen, hibátlan… olyan zene, ami a közös déli elmében élő [[utópia|utópiában]] szólhat”''. Az ''Eat a Peach'' volt az ABB első nagylemeze, ami bekerült a Top 10-be: az 5. helyet érte el.<ref name="allmusic" />
 
Az együttes egy ideig kvintettként játszott, majd szeptemberben [[Chuck Leavell]] lett az ABB második billentyűse. Azért választották ezt a megoldást, mert Duane közvetlen pótlása nélkül akartak egy újabb vezető hangszerre szert tenni. Az új felállás az [[American Broadcasting Company|ABC]] ''[[In Concert (sorozat)|In Concert]]'' című késő esti műsorában mutatkozott be.
 
Ekkor Dickey Betts-re hárult az együttes vezetésének feladata. Oakley helyét [[Lamar Williams]] vette át, és vele fejezték be az [[1973]] augusztusában megjelent ''[[Brothers and Sisters]]'' című nagylemez felvételét. Az album dalai között szerepelt az együttes két legismertebb felvétele, a ''[[Ramblin’ Man]]'' és a [[Jessica (The Allman Brothers Band-dal)|Jessica]]. A ''Ramblin’ Man'' második lett a [[Billboard Hot 100]] kislemezlistán, a ''Jessica'' pedig egy 7 és fél perces instrumentális dal, amit Betts feleségének és újszülött lányának írt. A ''Brothers and Sisters'' sikere nyomán – ez volt első (és egyetlen) listavezető albumuk a [[Billboard 200]]-on – az ABB országos hírnévre tett szert, bizonyítva ezzel, hogy két tagjának halála után is működőképes maradt.
 
Ugyancsak 1973-ban, de még a ''Brothers and Sisters'' előtt jelent meg a ''[[Beginnings (The Allman Brothers Band-album)|Beginnings]]'' című dupla válogatásalbum, melyen az együttes első két nagylemeze kapott helyet. A Billboard 200-as listáján a 25. helyet érte el, és tartós népszerűségnek örvendett az ABB rajongói körében.<ref name="allmusic" />
 
1973-ra az ABB lett az Egyesült Államok egyik legkeresettebb koncertező együttese. Legsikeresebb fellépésük minden bizonnyal a [[New York (állam)|New York állam]]beli [[Watkins Glen International]] autóversenypályán 1973. július 28-án megrendezett [[Summer Jam at Watkins Glen]] nevű szabadtéri fesztiválon volt. Az ABB mellett a [[The Band]] és a [[Grateful Dead]] lépett fel, a fesztiválnak pedig mitegy 600&nbsp;000 nézője volt.
 
Az ABB sikere számos új, [[southern rock]]ot játszó együttesnek hozott népszerűséget. Közéjük tartozott a [[The Marshall Tucker Band]] (a ''Brothers and Sisters'' turnén az ABB előzenekara volt) és a [[Lynyrd Skynyrd]].<ref name="allmusic" />
 
Az Allman Brothers Band következő fontos koncertje 1973. decmber 31-én volt. A [[San Francisco|San Franciscó]]-i [[Cow Palace]]-ben adott műsort [[Bill Graham]] szervezésében több országos rádióállomás is élőben sugározta. A koncert három szettnél is hosszabbra nyúlt; az együttes vendégei [[Boz Scaggs]], valamint [[Jerry Garcia]] és [[Bill Kreutzmann]], a Grateful Dead tagjai voltak.
Az együttes tagjai között idővel egyre nagyobb feszültség alakult ki. Allman ''[[Laid Back]]'' című szólóalbuma 1973-ban jelent meg, Betts pedig 1974-ben készítette el ''[[Highway Call]]'' című nagylemezét. [[1975]]. június 30-án Allman feleségül vette [[Cher]]t; többszöri különválásukról a [[bulvársajtó]] rendszeresen írt, végül 1979-ben váltak el. A zenészek életét [[kábítószer]]függőségük is megnehezítette. Az ABB zenéjét Betts és Leavell különböző irányba akarta vinni, közöttük Allman próbált valamiféle kompromisszumot kialakítani. Ennek a zaklatott, konfliktusokkal teli időszaknak az eredménye az 1975 augusztusában megjelent ''[[Win, Lose or Draw]]'' című nagylemez. A felvételek során az együttes ritkán volt együtt a stúdióban: Allman a Los Angeles-i [[Record Plant Studios]]-ban, míg a többiek a maconi Capricorn Sound Studios-ban dolgoztak; a ''Louisiana Lou and Three Card Monty John'' és a ''Sweet Mama'' című dalokon Trucks és Jaimoe helyett Johnny Sandlin producer dobolt. Mindezek ellenére az album a Billboard 200-as listáján az ötödik helyet érte el. Az ABB [[1976]]-ig maradt együtt, amikor Allmant kábítószerrel való visszaélés miatt letartóztatták. Vádalku keretében hajlandó volt barátja, testőre és az ABB turnészervezője, John "Scooter" Herring ellen tanúskodni. Zenésztársai felháborodtak azon, hogy képes volt egy barátját elárulni, és megfogadták, hogy soha többé nem zenélnek vele. Leavell, Jaimoe és Williams megalapította a [[Sea Level]] nevű együttest, Betts pedig újabb szólóalbumokat készített.
 
A [[Capricorn Records]] 1975-ben adta ki a ''[[The Road Goes on Forever]]'' című válogatásalbumot, 1976-ban pedig a ''[[Wipe the Windows, Check the Oil, Dollar Gas]]'' című koncertalbumot. Egyik sem volt túl sikeres.
 
Az Allman Brothers Band [[1978]]-ban alakult újra, [[1979]]-ben pedig megjelent a kritikusok által kedvezően fogadott ''[[Enlightened Rogues]]'' című nagylemez, melynek producere Tom Dowd volt. Az ABB új felállásában a Sea Level-t választó Williams és Leavell helyett David Goldflies basszusgitáros és [[Dan Toler]] gitáros játszott. A ''Crazy Love'' című dal felkerült a kislemezek Top 40-es listájára, a ''[[Pegasus (dal)|Pegasus]]''t több rádióadó is játszotta. Ennek ellenére az ABB már nem volt annyira népszerű, mint az 1970-es évek első felében, a pénzügyi gondok miatt pedig a Capricorn Records csődbe ment. Az együttes katalógusa a [[PolyGram]] kezelésébe került, új kiadójuk az [[Arista Records]] lett.<ref name="allmusic" /> Következő két nagylemezük, a ''[[Reach for the Sky]]'' és a ''[[Brothers of the Road]]'' [[1980]]-ban és [[1981]]-ben jelent meg. Utóbbin Trucks mellett David Toler dobolt, mert Jaimoe-t – 1974-ben elszenvedett autóbalesetéből eredő egészségi problémái miatt – 1980-ban kirúgták az együttesből. A két album sikertelensége és az anyagi gondok miatt az Allman Brothers Band [[1982]]-ben újra feloszlott.
 
Röviddel ezután Allman a Toler testvérekkel megalapította a [[Gregg Allman Band]]-et, amivel klubokban és kisebb koncerttermekben léptek fel. Betts, Leavell, Trucks és Goldflies a Betts Hall Leavell Trucks (BHLT) nevű formációban folytatta a zenélést; Allman együtteséhez hasonlóan ők sem tudták felkelteni a nagy kiadók érdeklődését, így a BHLT két év múlva feloszlott.
 
=== Az együttes újraalakulása ===
[[1989]]-ben az Allman Brothers Band újra megalakult, és sikerült visszanyernie népszerűségét, amit az 1970-es évek felé vesztett el. Ezt több tényező tette lehetővé: Gregg dalait akkoriban gyakran játszották a rádióban, a PolyGram felújította és újra kiadta az ABB albumait, valamint az együttes rendszeresen fellépett a nyári szabadtéri fesztiválokon. Ebben az évben jelent meg a négy [[CD]]-ből álló ''[[Dreams (The Allman Brothers Band-album)|Dreams]]'' című [[box set]], ami az együttes húszéves munkásságát foglalta össze.<ref name="allmusic" /> Az új felállásban Allman, Betts, Jaimoe és Trucks mellett [[Warren Haynes]] gitáros, Johnny Neel billentyűs és [[Allen Woody]] basszusgitáros játszott. Chuck Leavell 1982 óta a [[The Rolling Stones]] turnéin játszott, és 1989-ben ismét velük zenélt.
 
Az ABB húszéves fennállása alkalmából rendezett turnét követően az együttes az Epic Records-hoz szerződött. [[1990]] októberében jelent meg a ''[[Seven Turns]]'' című nagylemez, ami kedvező kritikákat kapott. Az album megjelenése után Neel kivált, helyét pedig [[Marc Quiñones]], az együttes harmadik dobosa vette át. Az 1990-es években két újabb stúdióalbumot adtak ki: [[1991]] júliusában jelent meg a ''[[Shades of Two Worlds]]'', [[1994]] májusában pedig a ''[[Where It All Begins]]''. A kritikusok ezeket is kedvezően fogadták, ennek ellenére nem voltak annyira sikeresek (bár a ''Where It All Begins'' 1998-ban aranylemez lett). Haynes és Woody 1994-ben megalapította a [[Gov’t Mule]] nevű együttest, amit az ABB-vel párhuzamosan működtettek. Az Allman Brothers Band első felállását [[1995]]-ben iktatták be a [[Rock and Roll Hall of Fame]]-be.<ref name="rockhall" /> Az együttes a ''[[Jessica]]'' című dalért [[1996]]-ban [[Grammy-díj]]at kapott a legjobb rockzenei instrumentális felvétel kategóriájában.<ref name="grammy.com">{{cite web|url=http://www.grammy.com/GRAMMY_Awards/Winners/Results.aspx?title=&winner=allman%20brothers%20band&year=1995&genreID=0&hp=1|title=''Grammy Award Winners''|publisher=grammy.com|accessdate=2009-04-12}}</ref> [[1997]]-ben Haynes és Woody kilépett az együttesből, hogy minden idejüket Gov’t Mule-ra szenteljék. Haynes helyét Jack Pearson, Woody helyét pedig [[Oteil Burbridge]] vette át. [[1999]]-ben Pearson helyére Butch Trucks unokatestvére, [[Derek Trucks]] került.
 
[[2000]]-ben az együttes „személyi és zenei ellentétek”-re hivatkozva elbocsátotta Dickey Betts-t, az ABB egyik alapító tagját. Az akkori turnén [[Jimmy Herring]] helyettesítette a gitárost. A turné után Betts pert indított Allman, Butch Trucks és Jaimoe ellen, így a nyári szakítás tartóssá vált. 2000. augusztus 26-án Allen Woody [[heroin]]-túladagolásban meghalt. 2000 novemberében jelent meg a ''[[Peakin’ at the Beacon]]'' című koncertalbum, amit az azóta minden év márciusában, a New York-i [[Beacon Theatre]]-ben megrendezett koncertsorozaton vettek fel. Az együttes rajongói ''Beacon Run''-nak nevezik az eseményt, melyre az USA-n kívül [[Kanada|Kanadából]] és [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európából]] is érkeznek nézők. Az ABB 1989 óta 173 alkalommal játszott a 2&nbsp;800 férőhelyes színházban.
 
2000-ben mutatták be [[Cameron Crowe]] ''[[Majdnem híres]]'' című filmjét, ami a ''Rolling Stone''-nak dolgozó tizenéves újságíró és egy Stillwater nevű fiktív rockegyüttes történetét mutatja be. Crowe az 1970-es években olyan együttesek turnéin vett részt, mint az Allman Brothers Band, a [[Led Zeppelin]], a Lynyrd Skynyrd és az [[Eagles]]. A film zenéjét tartalmazó albumra az ABB-től a ''[[One Way Out (dal)|One Way Out]]'' című dal került fel. Crowe címlapsztorija az ABB-ről 1973-ban jelent meg.<ref>{{cite journal|last=Crowe|first=Cameron|date=1973-12-06|title=''The Allman Brothers Story''|journal=[[Rolling Stone]]|publisher=rollingstone.com|volume=7|issue=149|url=http://www.rollingstone.com/news/story/26970086/the_allman_brothers_story}}</ref>
 
=== Az együttes a 21. században ===
Az Allman Brothers Band [[2008]]-as Beacon Run-ja és a Bonnaroo fesztiválra tervezett fellépése Gregg Allman [[hepatitis C]]-kezelései miatt elmaradt,<ref name="NYT">{{cite web|url=http://www.nytimes.com/2009/03/09/arts/music/09allman.html?_r=1|title=''A Tradition for 20 Years: Allman Band at the Beacon''|last=Light|first=Alan|date=2009-03-08|publisher=nytimes.com|accessdate=2009-04-17}}</ref> de nyáron az együttes már ismét turnézott. 2008. november 20-án az együttes New York-ban megkapta a Billboard Legend of Live Award nevű díját.<ref name="billboard">{{cite web|url=http://www.billboard.com/bbcom/awards/index.jsp|title=''Springsteen, Chesney Rule Billboard Touring Awards''|date=2008-11-20|publisher=billboard.com|accessdate=2009-04-17}}</ref> A díjat „olyan hivatásos koncertező előadók kapják, akik maradandó hatást gyakoroltak a koncertiparra”.<ref name="billboard08">{{cite web|url=http://www.billboard.com/bbcom/esearch/article_display.jsp?vnu_content_id=1003869617|title=''Allman Brothers Earn Billboard Legend of Live Award''|date=2008-10-02|publisher=billboard.com|accessdate=2009-04-18}}</ref> Az ünnepségen Gregg fivéréről, Duane-ről is megemlékezett: „Éppen ma lenne 62 éves. Biztos vagyok benne, hogy odafentről figyel minket és büszke ránk. Addig fogjuk ezt csinálni, amíg képesek leszünk rá.”<ref name="billboard" />
 
Az ABB [[2009]]-ben ünnepli fennállásának negyvenedik<ref name="billboard08" /> és a Beacon Theatre-ben adott első koncert huszadik évfordulóját. Az idei Beacon Run-ra olyan vendégeket hívtak meg, akik együtt játszottak Duane-nel.<ref name="NYT" /> Sokan ezt a 15 estés koncertsorozatot tartják az eddigi legjobbnak,<ref name="RS 1076">{{cite journal|last=Vilanova|first=John|date=2009-03-30|title=''Allman Brothers Band Wrap Beacon Theatre Run with Dead, Kid Rock Cameos''|journal=[[Rolling Stone]]|publisher=rollingstone.com|volume=43|issue=1076|url=http://www.rollingstone.com/rockdaily/index.php/2009/03/30/allman-brothers-band-wrap-beacon-theatre-run-with-dead-kid-rock-cameos/}}</ref> melynek csúcspontja [[Eric Clapton]] és az ABB első közös koncertje volt. Ennek során a Duane közreműködésével készült ''[[Layla and Other Assorted Love Songs]]'' című albumról is játszottak dalokat.<ref name="RS 1076" /> A többi vendég között voltak a Grateful Dead és a [[Phish]] tagjai, [[Buddy Guy]], [[Billy Gibbons]], [[Sheryl Crow]], [[Lenny White]], valamint [[Kid Rock]].<ref name="RS 1076" /> Március 26-án, az Allman Brothers Band 40. születésnapján az együttes vendégek nélkül adta elő az első két nagylemez dalait.<ref name="RS 1076" />
 
== Díjak és elismerések ==
*[http://www.swampland.com/articles/view/title:legends_of_southern_rock_the_allman_brothers_band Swampland: Legends of Southern Rock: The Allman Brothers Band]
*[http://www.georgiaencyclopedia.org/nge/Article.jsp?id=h-1700 Az Allman Brothers Band a New Georgia Encyclopaedia honlapján]
*[http://www.skydogbook.com/ Randy Poe: ''Skydog: The Duane Allman Story'']
 
{{Allman Brothers Band}}