„Idődilatáció” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
66. sor:
Van azonban egy utolsó csavar, mely feje tetejére állíthatja már eddig is picit zűrössé vált elképzelésünket a térről és időről. Nevezetesen, eddig abból a megnyugtató axiómából indultunk ki, hogy 100 km/h-nál (azaz fénysebességnél) gyorsabban semmi semmihez képest nem mozoghat. Nem is lehet semmit ennél nagyobb sebességre gyorsítani, mert ahhoz végtelenül sok energiára lenne szükség. Viszont egy papíron minden további nélkül ki lehet számolni, hogy mekkora gravitációs tér eredményezne akkora gyorsulást, amellyel záros határidőn belül elérnénk a 100 km/h-t (avagy a fénysebességet).
Vonatos példánknál maradva, nem képzelhető el olyan vonat, amely gyorsabban megy, mint 100 km/h, de elképzelhető egy olyan nagy tömegű vonat, amely olyan gravitációs teret hoz létre, mely megfeleltethető egy olyan gyorsulásnak, amellyel a vonat 500 méter alatt 100-ra gyorsulna. Ha a kocsi (foton) egy ilyen vonat mellett haladna el, amikor a vonat éppen gurul ki az állomásról, akkor a stopposok azt látnák, hogy a kocsi eleinte szépen előzi a vonatot, de aztán, ahogy a vonat gyorsul, az előzés folyamata egyre lassul, és 500 méterrel odébb nemhogy a kocsi előzné a vonatot, de már a vonat előzné kocsit. A dologban az a hátborzongató, hogy, amint azt már az elején leszögeztük, a kocsi (foton) a megfigyelő mozgásától függetlenül 100 km/h-val halad, azaz a vonatbeli szemlélő továbbra is azt látná, hogy a kocsi (foton) szépen elsuhan a vonat mellett
Könnyű belátni, hogy ez a megfigyelés csak úgy magyarázható, ha a két megfigyelő számára ellenkező irányba telik az idő.
| |||