„Elefántcsont” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
20. sor:
Az elenfántcsont már régen is igen nagy népszerűségnek örvendett a szoborkészítők között, mivel tömör, kemény, ámde mégis jól fűrészelhető, faragható, véshető, csiszolható anyagról van szó. [[Egyiptom]]i és [[asszíria]]i [[dombormű]]veken is látható, amint a meghódított [[szerecsen]] népek küldöttei elefántcsonttal próbálják lekenyerezni az uralkodót. [[Izrael]]ben, ahová a [[fönícia]]iak révén jutott el ez a nyersanyag, falak és bútorok kirakására hasznosították.
[[Homérosz]] két fő művében, az [[Iliász]]ban és az [[Odüsszeia|Odüsszeiában]] is említ elefántcsontból készült használati tárgyakat, fegyvereket. A [[görög művészet]] kezdeti korszakában készült [[Kypselos ládája]], amelyet [[Pausaniás]] leírása szerint elefántcsont díszített. A [[
A [[keresztény]] korban az elefántcsontművelés központja [[Bizánc]] volt. A [[Konstantin]] császár idejében készült szobrok nagy része elpusztult, azonban több diptichont is találtak ebből az időből. Ezek a művek igen fontosak voltak a keresztény [[szobrászat]] számára. Azonban nem csak szobrokat készítettek belőle, hanem használati tárgyak díszítére is használták őket (például ládákon, valamint [[Maximianus]] püspök [[VI. század]]i székén [[Ravenna|Ravennában]]). A [[IX. század]]ban az elefántcsont átjutott az [[Alpok]]on, azonban a helyi művészet még igencsak a bizánci hatás alatt állt. Később, a [[IX. század]] végén azonban már valamelyest önállósultnak volt mondható. Ezekben az országokban többek között [[ereklye]]szekrényeket, házi oltárakat, [[szent]]ek szobrait, [[püspöki bot]]okat, ékszerszekrényeket, piperetárgyakat, kard- és tőrmarkolatokat, kürtöket, serlegeket és egyéb fegyver-, és bútordíszeket készítettek belőle. A [[XIV. század]] környékén a közízlés elfordult az elefántcsonttól a [[fafaragvány]]ok felé, azonban ez nem volt hosszú életű, mivel a [[XVI. század]]ban már ismét divatossá vált. A [[XVIII. század]]tól kezdve a kézi megmunkálást felváltotta az [[esztergályozás]]. Ebben a [[korszak]]ban leginkább az elefántcsontra festett miniatűr arcképeket kedvelték.
| |||