„Robotrepülőgép” változatai közötti eltérés

a
a (Bot: következő módosítása: ms:Peluru berpandu krus)
Az első, rendszerbe állított robotrepülőgép a [[második világháború]]s német [[V–1]] volt, mely a mai robotrepülőgépek szinte minden ismertetőjegyével rendelkezett: a sugárhajtóműves repülőeszköznek hengeres törzse és egyenes szárnyai voltak, a célra vezérlést pedig [[tehetetlenségi irányítórendszer]] végezte. Bár elsősorban szárazföldi indítású változatait használták, létezett levegőből, és tervezték tengerről indítható fegyver kifejlesztését is.
 
Az [[1950-es évek]]ben a [[hidegháború]] szembenálló nagyhatalmai a német eredmények alapján folytatták a fegyverek fejlesztését, már [[atomtöltet]] hordozására alkalmassá téve őket, de a stratégiai csapásmérő feladatkörben az [[interkontinentális ballisztikus rakéta|interkontinentális ballisztikus rakéták]] sokkal jobban beváltak, a robotrepülőgépek csak a másodhegedűs szerepét töltötték be. A [[Szovjetunió]]ban a [[1960-as évek]] elején az amerikai [[repülőgép-hordozó]]k támadására külön haditengerészeti robotrepülőgépek fejlesztésébe kezdtek, melyeket [[tengeralattjáró]]k és rakétás [[naszád]]ok fedélzetére telepítettek. Ezen fegyverek, mivel mozgó célpontok ellen tervezték felhasználni őket, már [[végfázis-irányítássalirányítás]]sal is rendelkeztek, a cél közelében egy [[rádiólokátor]] kapcsolódott be rajtuk, amely a nagyméretű [[hadihajó]] megtalálását végezte. A [[Jom kippuri háború]]ban egyiptomi naszádok ilyen fegyverekkel süllyesztették el az izraeli Eilat [[romboló]]t. Ezután ez a fegyverkategória gyorsan elterjedt, a [[1970-es évek|1970-es]] – [[1980-as évek]]ben számos ország fejlesztett ki hajók elleni robotrepülőgépeket, ezek közül a legnagyobb ismertségre a francia [[Exocet]] tett szert, elsősorban a [[falkland-szigeteki háború|falkland-szigeteki]] és az [[irak-iráni háború]]ban elért sikerek miatt.
 
Az [[1960-as évek]]től új, kisebb robotrepülőgépek jelentek meg a [[nehézbombázó repülőgép]]ek arzenáljában is, így [[atombomba|atombombáikkal]] nem kellett az ellenség erősen védett stratégiai céljaiig elrepülniük, elég volt akár több ezer kilométerről robotrepülőgépeiket elindítaniuk. Ezen korszerűbb robotrepülőgépek később megjelentek a rakétahordozóknál kisebb [[vadásztengeralattjáró]]k fegyverzetében is, ezek a torpedóvető csöveikből tudták az akár atomtöltetet szállító fegyvereket indítani. Az ilyen fegyvereket lehet felszíni hadihajókról, [[vadászbombázó repülőgép]]ekről és szárazföldi járműről is indítani. Mivel sokkal kisebbek voltak a ballisztikus rakétáknál, elrejtésük sokkal könnyebb volt. A [[1980-as évek]]ben a robotrepülőgépet másodikcsapás-mérő fegyvernek tartották, feladata az [[atomháború]] első, ballisztikus rakétákkal megvívott ütközete után a megmaradt célpontok megsemmisítése lett volna, amikor a ballisztikus rakétákat már ellőtték vagy megsemmisítették.