„Filogenetikus rendszertan” változatai közötti eltérés

A '''filogenetikus rendszertan''' vagy '''fejlődéstörténeti rendszertan''' az [[rendszertan (biológia)|élőlények rendszerezésének]] legelterjedtebb elméletévé vált a [[20. század]]ban (a szó a görög ''phülon'' = törzs és ''geneszisz'' = születés szavakból ered). A rendszerezés alapjának a [[törzsfejlődés]] során kialakult rokonsági kapcsolatokat tekinti, a rendszerezést, osztályozást pedig az ezen kapcsolatokat kifejező [[filogenetikus rendszertan|filogenetikus családfa]] segítségével végzi. A ''filogenetika'' kifejezést újabban "genetikai„genetikai vizsgálatokra épülő törzsfejlődéstan"törzsfejlődéstan” értelemben is használják.

A vizsgált [[taxon]] [[diverzitás]]a, evolúciós sikeressége és földrajzi elterjedtsége is fontos információkat jelent. Egy kis fajszámú, vagy kis területen elterjedt csoport lehet nagyon fiatal, vagy épp ellenkezőleg: idős, kihalóban lévő. '''John Christopher Willis''' angol [[botanika|botanikus]] 1915-ben publikálta először "age„age and area"area” elméletét, mely szerint egy faj elterjedtsége egyenes arányban áll annak korával. Az elmélet természetesen sokak által vitatott, hiszen az elterjedtséget a klímaváltozások és más tényezők is befolyásolják, de különösen egymáshoz nagyon hasonló taxonok esetén az elmélet előtérbe kerülhet.

'''Ernst Haeckel''' német természettudós, akinek neve az általa felismert biogenetikai alaptörvény révén vált ismertté, lényege; "Az„Az élőlények nagy részének szervezeti hasonlósága valójában evolúciós rokonság. Az egyedfejlődés során az embrió visszatükrözi a faj őseinek egyedfejlődését, pontosabban megismétli a faj fejlődésének főbb állomásait"állomásait”. Haeckel törvénye módosított formában érvényes manapság, ugyanis nemismétliknem ismétlik meg az embriók a fejlődés minden állomásástállomását, csupán a fontosabbakat.

Az állatvilág (eddig) utolsó nagy feljődésifejlődési iránya, amelyhez az ember is tartozik, gerinceseknek nevezzük, mely csoportnak előfutárai az elő- illetve a fejgerinchúrosoknak nevezik. Az ide tartozó állatok rokonsága csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha fejlődésük legkorábbi állapotait (embrionális szakasz) összhasonlítjukösszehasonlítjuk. Felismerhető, hogy az embriók hátoldalán korán kialakul egy barázda, ami később velőcsővé zárul. Vele egyidőben alatta egy pálcaszerű rugalmas test az ún. gerinchúr, a ''Chorda'' jelenik meg, amely a tengelyváz legegyszerűbb formája. Az alsóbbrendű gerinchúrosoknak, például a lándzsahalak (''Acrania'') ez a ''Chorda'' alkotja szinte az egész vázát. A magasabbrendű gerinchúrosok gerinchúrja körül porc, illetve csontgyűrükcsontgyűrűk képződnek, és ezekből alakul ki a gerincoszlop. Ennek az állatcsoportnak összes fajára rendkívül jellemző rugalmas pálca az, amelynek a gerinchúrosok nevüket köszönhetik (''[[Gerinchúrosok|Chordata]]'').(Az előgerinchúrosoknak csak lárva állapotban jelenik meg a gerinchúr, a fejgerinchúrosoknak az állat egész életében. A gerincesek törzsében pedig az állatok embriói rendelkeznek geringhúrral, melyből később gerincoszlop alakul ki.)

A [[kladisztika|kladisztikus]] rendszertan a filogenetikus rendszer "szigorúbb"„szigorúbb” irányzata. Szintén a törzsfejlődés adja a rendszerezés vázát, de a hagyományos kategóriaszintek helyett a [[klád]] fogalmát használja és csak [[monofiletikus]] (egy közös őstől származó) csoportot fogad el taxonként.