„Charles de Gaulle” változatai közötti eltérés

Miután fölvették a Saint-Cyrbe egy évi kötelező katonai szolgálatot teljesített az arrasi 33-as gyalogezrednél. De Gaulle 4 évet töltött itt, tanult és edzett hogy az elitthezelithez tartozzon, Saint-Cyrnél. Miközben [[1912]]-ben lediplomázott, csatlakozott a francia hadsereg 33. gyalogsági ezredéhez, majd [[Arras]]nál képezték ki. Amíg az [[I. világháború]] alatt szolgált, megsebesítették és [[1916]]. [[március]]ában elfogták Douaumontnál [[Verdun]] erődjében. Amíg a német hadsereg rabja volt, de Gaulle megírta az első írásos anyagát, Matthieu Butler által, ''"L'Ennemi et le vrai ennemi"'' , elemző írás és kérdések a Német Birodalmon belüli felosztások és erői; a könyvet [[1924]]-ben kiadták. De Gaulle kapitány 3-szor sebesült meg a háború alatt. Többszöri szökést kísérelt meg, míg végül a [[Duna]] menti [[ingolstadt]]i erődbe helyezték át. A háború után de Gaulle tovább szolgált a hadseregben és [[Maxime Weygand]] tábornok katonájaként [[Lengyelország]]ba ment a [[Szovjet-Oroszország]] ellen irányuló háború miatt([[1919]]-[[1921]]), kiképzőtisztként tevékenykedett a lengyel gyalogsági erőknél, majd ideiglenes zászlóalj-parancsnokként szolgált a lengyel hadseregben. Az offenzívákban különböztette meg magát a Visztula közelében folyt harcokban, és nyerte el az akkori legmagasabb lengyel katonai kitüntetést, a Virtuti Militarit. [[1921]]. [[január]]jáig szolgált itt. [[1921]]. [[április 6]]-án [[Calais]] -ban feleségül vette [[Yvonne Vendroux]]-t. Ez év [[december 28]]-án [[Párizs]]ban megszületett 1.első gyerekük [[Philippe de Gaulle]]. Előléptették parancsnoknak és egy további karriert ajánlottak fel [[Lengyelország]]ban, de úgy döntött helyette, visszatér [[Franciaország]]ba, ahol törzstisztként szolgált, és szintén tanított az École Militaire-n. Nagyon befolyásolta a tankok, az új manőverek és korlátozott lövészárok-háború használata. Vett néhány leckét a saját katonai és politikai karrieréért [[Lengyelország]]ban Marshal Józef Piłsudskijából, ki, évtizedekig de Gaulle előtt, megoldást keresett hogy létre hozzák az európai államok szövetségét. Az [[1930]]-as években de Gaulle különféle könyveket és cikkeket írt olyan katonai vezetőknek, akik egy tehetséges íróként és egy fantáziadús gondolkodóként bélyegezték meg őt. [[1922]] és [[1923]]-ban a katonai főiskola hallgatója volt. [[1924]]. [[március 1]]-jén a Berger-Levrault kiadónál megjelent az első könyve a ''"Discorde chez l'ennemie"''. Ez év [[május 15]]-én megszületett lánya, [[Élisabeth de Gaulle]]. [[1925]]. [[július 1]]-én [[Pétain]] marsall vezérkarába nevezték ki, aki akkor a Legfelsőbb Haditanács alelnöki posztját töltötte be. Különleges páncélos osztagok, műszaki hadsereg teremtését sürgette, személyzettel ellátott professzionális alakulat felállítását javasolta az álló elméletek helyett, és főleg a [[Maginot-vonal]]ra nehezedő fenyegetésre utalva. De Gaulle elméleteinek többségét visszautasították, másik szárazföldi haderőnél szolgáló tisztek, köztük a vezetője Pétain (És ez meg is bélyegezte a kettőjük kapcsolatát). A francia politikusok szintén elutasították de Gaulle ötleteit, miközben megkérdőjelezték egy professzionális hadsereg politikai megbízhatóságát. [[1926]]. [[október 5.]]-én A rajnai francia hadtest vezérkarába került [[Mainz]]ba. [[1927]] a rajnai hadtest 19-es vadászzászlóaljának parancsnokává nevezték ki [[Trier]]be. [[1928]]. [[január 1]]-én megszületett 3.harmadik gyereke, [[Anne de Gaulle]] aki sajnos fogyatékossággal született. [[1929]]. [[október]]ében a hírszerző és a hadműveleti osztályok vezetőjeként [[Bejrút]]ba került a [[levante]]i hadtesthez. [[1931]]-ben [[Párizs]]ba került a honvédelmi minisztérium operációs osztályára. [[1932]]. [[július 22]]-én a Berger-Levrault kiadónál megjelent a ''"Le fil de l'épée"'' című könyve, amely 4, korábban a katonai főiskolán elhangzott előadását tartalmazta. [[1933]]. [[december 25.]]-én alezredessé léptették elő. [[1934]]. [[május 5]]-én a Berger-Levrault kiadónál megjelent a ''"Vers l'amée de métier"'' című műve, amit korábban a Revue politique et parlementaireben fejtett ki gondolatait a páncélos hadtestek felállításának szükségességéről. Ez év [[június 9]]-én - kölcsönökből - megvette a Haute-Marne megyei Colombey-les-Deux-Églises-ben fekvő La Boisserie birtokot, ahol civil élete nagy részeit és utolsó napjait is töltötte. Ugyanez év [[december 19]]-én elnyerte a [[Francia Becsületrend]] lovagi fokozatának katonai keresztjét.

[[1936]]. [[április 16]]-án nemsokkal azután hogy [[Hitler]] csapatai visszafoglalták a korábban demilitarizált [[Rajna]]-vidéket, a honvédelmi minisztérium államtitkárságára került, és előadásokat tartott a felsőfokú tanulmányok központjában. [[1937]]. [[július 13]]-án áthelyezték az 507-es harckocsizóezredhez, amelynek parancsnoki tisztét is ellátta, miután [[december 25]]-én ezredessé léptették elő. [[1938]]. [[szeptember 27]]-én a szokásos kiadójánál megjelent a "La France et son armée" című írása. [[1939]]. [[szeptember 2]]-án az 5. hadsereg harckocsiegységeinek parancsnokává nevezték ki Elzász-Lotaringiába. [[Szeptember 3]]-án [[Lengyelország]] lerohanására válaszul [[Nagy-Britannia]] és [[Franciaország]] hadat üzent [[Németország]]nak és kezdetét vette a [[II. világháború]].

==[[Második világháború|A II. világháborúvilágháborúban]]ban ==

* [[1944]]-től [[1946]]-ig és késöbbkésőbb [[1959]]-től [[1969]]-ig [[Andorra]] Hercegségét osztotta meg [[Ramon Iglesiasi Navarri]]val.