„São Tomé és Príncipe történelme” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a szóköz
Kis bővítés
2. sor:
 
== A gyarmati korszak ==
A lakatlan szigetcsoportot feltehetően 1470/1471 fordulóján – más források szerint 1478/1479 fordulóján<ref>Newitt 2005:51.</ref> – fedezték fel [[Portugália|portugál]] tengerészek. Sem a pontos dátum, sem a felfedező személye nem ismert. 1485-ben a portugál korona birtokba vette São Tomé szigetét, ahovás a [[João de Paiva]] kormányzása alatt álló földdarabra 1493-tól az anyaországból elűzött [[zsidók]]at, illetve száműzötteket, fegyenceket telepítettek be. A sziget jelentősége megnőtt, amikor az Afrikából [[Dél-Amerika|Dél-Amerikába]] irányuló [[rabszolgaság|rabszolga-kereskedelem]] egyik fontos tengeri állomása lett. AAz 16.első századtelepesek közepétőlegyike, aÁlvaro kedveződa adottságúCaminha földekenmég megindultaz 1490-es években felismerte a [[cukornád]]termesztésnek intenzívkedvező termelésetalajtani-éghajlati adottságokat, sde az intenzív termelés csak a 16. század közepétől indult meg. A fehér – többnyire portugál – ültetvényesek mellett nagyszámú fekete rabszolga került a szigetre, valamint kialakult egy szabad [[kreol]] (europid–negrid keverék) réteg. A 17. század közepén a cukortermelés jelentősége visszaesett és a gazdaságilag kevésbé érdekelt portugál fennhatóság meglazulni látszott. A közeli, 1502-től különálló gyarmati területet, Príncipe szigetét 1735-ben ugyan São Toméhoz csatolták, de ekkor már politikai és gazdasági értelemben a helyi kreolok ''(forros)'' igazgatták São Tomé és Príncipe ügyeit. A 18. századtól egyre jelentősebb lett a [[kávé]], de főként a [[kakaó]]bab monokultúrás termesztése, míg végül a 19. század második felében a portugálok gyakorlatilag újragyarmatosították a szigeteket. A portugál telepesek fokozatosan növelték az ültetvények ''(roças)'' kiterjedését, és irányításukat felvásárlás útján, de leginkább erőszakkal átvették a kreoloktól, akik az új helyzetben befolyásukat vesztve némiképp marginalizálódtak a São Tomé-i társadalomban, s városlakókként a közigazgatásban, hivatalokban helyezkedtek el. A két világháború közötti időszakban már egyetlen ültetvény sem volt kreolok tulajdonában, gazdasági jelentőségük ezzel végleg megszűnt. 1875-ben felszabadították ugyan a rabszolgákat, de az ültetvényeken dolgozó, alávetett rétegek helyzete nem javult jelentősen. A fehér ültetvényesek munkásokat szerződtettek más afrikai portugál gyarmatokról, [[Angola|Angolából]], [[Mozambik]]ból és a [[Zöld-foki Köztársaság|Zöld-foki-szigetek]]ről, akik száma az 1940-es évekre meghaladta a São Tomé-i lakosságét.<ref>MNL 15:793–794; Chabal & Birmingham 2002:291–292.; Newitt 2005:51–52.</ref>
 
== A függetlenség elnyerése ==
29. sor:
{{MNL|15}}
*Patrick Chabal & David Birmingham, ''A history of postcolonial Lusophone Africa,'' London, Hurst, 2002 ISBN 1850655944
*Malyn Newitt, ''A history of Portuguese overseas expansion 1400–1668,'' London, New York, Routledge, 2005 ISBN 0415239796